..jó diákhoz méltó módon mindig nagyon várom a szüneteket..az idei őszi meg aztán különösen óhajtott lett, hiszen első "élő találkozásunk" október 9-én született unokámmal erre az időszakra esett:)

..létezhet-e ennél finomabb puszi?...kizárt dolog:)...gyalog elmennék érte a világ végére is...ennél azonban sokkal teljesíthetőbb próbát is elég volt kiállnom, eltekintve az idő csigalassúságától..aztán az is "legyőzetett"...az útra készülődés során nem is egy kedves megkeresés/megszólítás/kívánság, sőt a Pöttynek postázandó meglepetések is "érkeztek hozzám" (köszi, lányok, átadva, a szóbelik teljesítve:)

...végül aztán csak elérkezett a várva-várt...a múlt szombati kora reggel aztán már az irsai megállónál ért....

..ahol - bár rendesen el van rejtve, de - elfüstölődött elengedőm elengedhetetlenje..

... a reptéren kedves ismerős...

..aztán fél 10-kor...

..csodálatos percek következtek égen...

..a földiekről meg aztán nem is szólva:))..egy hét boldogság...egy hét a nagyiság ritkán enyém - perceiből...naponta nagyokat sétáltunk...

..nem győztem eleget gyönyörködni az én tüneményes Gabrielemben...s bár ez mostanság elsősorban számomra élmény, valahol mélyen a szívembe tudom/hiszem/érzem/vallom a történések "közös mivoltát"...mi most tettük le kettőnk kapcsolatának sziklaszilárd alapját...jóllehet nem a klasszikus nagyiság rendeltetett jussomul, attól még inkább vágyom/őrzöm/óhajtom/megélem bizony annak minden egyes cseppjét:)..hosszan itt lesz még orromban az a finom babaillat...azt az ember csak az unokájától érezheti:)

...ajándék ez a javából..ahogy elmondható ugyanez ottlétem minden egyes pillanatáról szintén...hosszan táplálkozom még egész biztos a megéltekből..elraktározom azon kis túrák emlékét, melyek "tapasztalataiból" igyekeztem képet nyerni életük színteréről...nem első utam volt ide, de először tekintgettem szét nagyiszemmel..őszi szünet, te szünetek leg-leg-legebbje...köszönöm, hogy megmutattad...hogy érezhettem...hogy megláthattam:)

...