Valaki szólhatna már a tüntetők szónokainak, hogy mert ordítanak a mikrofonba, attól nem lesz erősebb a hangjuk. Viszont legalább torz…A gondolat nem attól erős, hogy üvölti valamiféle aszfaltpolitikus, hanem attól, hogy tartalma van. Már ha van neki. Már ha igaz, amit az aszfaltpolitikus üvölt. Szóval szóljon valaki nekik, mert nyakunkon a jövő szombat és akkor megint súlyos tüntetésnek nézünk elébe, teljesen demokratikusan, nagyon eredményesen. Hogy értsük a szavukat tisztán. (Szóda nélkül, ugye…?)

Leginkább az ragadott meg, hogy amolyan karneváli, szigetelős hangulatban leledzett a Kossuth tér annyi, meg annyi demokratája, ahonnan az összes dikta-túrista ki lett szorítva, jóllehet eszükbe sem volt odamenni. „Kezeket a magasba, hadd lássam…”, „Tegye föl a kezét, aki egyetért velem!”, „Világítsatok a mobiltelefonotokkal, ha ti is így gondoljátok!” – és láss csodát, fölemelték a kezüket, világítottak a mobiltelefonnal. Hogy még mi történt? Hát fölemelték a kezüket és világítottak a mobiltelefonnal, tökéletesen demokratikusan. Orbántakaroggyoztak, meg demokráciátoztak, meg újraválasztástoztak, de nagyjából így voltak ott.

És még valamit nagyot tudtak ordítani: Mi vagyunk a többség!Másról nem nagyon van mit mondani, de erről igen. Erről a többségről. Készséggel elhiszem, hogy ezen a szombaton többen voltak a Kossuth téren, mint a békemenet idején. Igaz, nagyon óvakodnak a számoktól a szervezők, meg a hírt adók, de miért ezt ne higgye el a hívő ellenzéki? De ha így lett volna is (föltéve, de meg nem engedve), az mit is ér a szavazatok összeszámlálása, a mandátumok kiosztása után? Ha csak annyit nem, hogy az a békemenet talán mégis hatásosabb volt…?

De valaki magyarázza meg nekem, hogy miben többség a 2018-as országgyűlési képviselő választáson vesztes ellenzék? Hogy együtt több voksot bírnak, mint a Fidesz-KDNP egyedül? Ha egy párt volnának, esetleg pártszövetség, tán még igaz is. De nem egy párt, hanem több. És ez a pártok és pártjelöltek viadala. Akkor is az volt, amikor az ellenzék hatalmas erőkkel részt vett benne. A számok? Adjuk össze azoknak a pártoknak a szavazatait, amelyek elérték a parlamentbe jutás küszöbét. Ez együttesen 2 487764. A különbség a győztesek javára 336 442. Kié akkor a többség?

Hanem akkor miben többség az ellenzék? Az egyéni megválasztottak számában? Hát abban aztán nem. Az ellenzék együttesen sem szerzett több mandátumot, mint a kormányzók. Szám szerint az ellenzék 15 helyet kapott így, míg a Fidesz-KDNP egyéni képviselőinek száma 91. Ez kicsivel több, mint hatszor annyi. Vagyis erősen nem többség az ellenzék. Hanem kevesebb(ség).

Nézzük tovább. A szerényen második Jobbik az egy, azaz egy egyéni győztese mellé kapott ebben a borzasztóan aránytalan választási rendszerben még 25 parlamenti széket, míg mondjuk az ugyanennyire „páratlan” LMP még hetet. Összesen az ellenzéknek mondott lazán összemosódó jobbos-balos valami ötven képviselőt küldhet így az országgyűlésbe, míg a kormányzók csak negyvenkettőt. Előre tudható volt, hogy egyéni mandátumokat kell szerezni, jó sokat ahhoz, hogy aztán a lista is érdemlegesen szóljon bele a végső elszámolásba. Valódi többség tehát itt sincs. Hanem akkor hol? Sehol. A csalódott ellenzéki vezérek fejében talán. Nem nézem le őket, szerintem pontosan tudják, hogy elbuktak. Ezt azonban képtelenek tudomásul venni, hát hergelik az övéik fogyatkozó táborát újabb tüntetéssel, új választás követelésével, zavarkeltéssel. Mindezt ebben az antidemokratikus, diktatórikus közegben. Megtehetik, senki nem tiltja, hagyják, hogy zajosan vonuljanak vissza. Némelyek a süllyesztőbe. Ez az ellenzék vezérkarának a hangja, a veszteni nem tudóké. A korábban hazug győzelmet ordítók csalódott mondandója. Érdemes ezért tüntetni? Lelkük rajta.

Csak szólok: üvöltve sem lesz tisztább a hangszórók hangja. Sem most, sem jövő szombaton. Sőt.

hz