A becslésben van némi bizonytalanság pozitív és negatív irányban egyaránt azáltal, hogy rendkívül heterogén a termés mind fajtánként, mind termesztőkörzetenként.

A csapadékviszonyok idén a szöges ellentétét mutatják a tavalyinak, így a gyenge termés okai nem a vízellátottságban keresendők, hanem a következőkben:
· Az extrém aszály a tavalyi évben vélhetően visszavetette a nyári virágrügy-fejlődést. Augusztus végén megérkeztek az első érdemi csapadékok, és az ősz jó vízellátottságot hozott. Valószínűsíthető, hogy az őszi kiadós esőzések nélkül idén tavasszal egy nagyon gyenge virágzás lett volna tapasztalható, de az őszi csapadékok okán még végbe tudott menni a virágrügyek valamilyen szintű fejlődése. Azonban nagy a valószínűsége, hogy a jó őszi csapadékellátottság ellenére a tavaszi-nyári aszály erősen ott hagyta a nyomát a meggyültetvényekben, ami a jó idei virágzás ellenére a virágok rossz vagy nem kielégítő kondíciójában és termékenyülő képességben ütközött ki.
· Az idei március-április során több hullámban alakultak ki erősebb éjszakai lehűlések, így fagykárosodást is szenvedtek a virágok: jelentős közvetlen rügy- és virágfagykárt nem láttunk, de vélhetően „megfáztak” a virágszervek annyira, hogy az – a tavalyi extrém aszály káros hatásai mellett – tovább rontotta a virágok termékenyülő képességét.
· Az április közepén kezdődő, és nagyon hosszan, mintegy 3 hétre elhúzódó virágzás alatt, illetve a virágzást követően a terméskötődés időszakában gyakran volt hűvös, szeles, csapadékos, fényszegény időjárás, ami virágzáskor akadályozta a méhek járását és a beporzást, majd rontotta a termékenyülést, a virágzást követően pedig nehezítette a terméskötődést. Mindezek együttes eredője az lett, hogy sok virágból nem kötődött gyümölcs, vagy a rosszul kötődött gyümölcsök a természetes tisztuló hullás során (májusban) hullottak le.
· A tavalyi extrém aszály után nagyon sok – még jó kondícióban lévő – meggyültetvényben is 10-20%-os fapusztulást tapasztaltak idén tavasszal a gazdák, ami egy év alatt egy nagyon jelentős tőszámkiesést jelent. Még inkább megdöbbentő, hogy öntözött ültetvényekből is érkezett jelentés számottevő mértékű fapusztulásról.

A relatíve gyenge terméshez hozzátartozik még, hogy nagyon heterogén a termés: nagyon nagy eltérések vannak termesztőkörzetenként, fajtánként, sőt vállalkozáson belül akár ültetvényrészenként is. Ez a pontos becslést is jelentősen nehezíti. Vannak olyan termesztőkörzetek, ahol kb. tavalyi vagy annál valamivel jobb termést fognak betakarítani, és vannak körzetek, ahol legfeljebb a tavalyi termés felét. A fajták között is óriási eltérések vannak. Az Érdi bőtermőtől (első korai főfajta) egész jó, sőt helyenként nagyon jó termés várható. A cigánymeggy mindenhol nagyon gyengén teljesít (20-40%-os termés van), és általában a Debreceni bőtermő is. A többi fürtös meggy, mint a Petri, Újfehértói fürtös és a Kántorjánosi nagyon heterogén, térségenként nagyon eltérő termést mutatnak.

A gyümölcsminőség egyelőre nagyon jónak tűnik: az ültetvények átlag alatti termésterhelése és a bőséges csapadék okán a gyümölcsméretek nagyon jók, azonban még nagyon nagy kockázatot jelent egy esetleges antraknózis-fertőzés. Az április-májusi gazdag, csapadékos időjárás miatt félő, hogy akár nagyon jelentős antraknózis fertőzés is felléphet (ennek tünetei majd kb. június utolsó dekádjában jelenhetnek meg a főfajták szüretére). Egy erős antraknózis fertőzés jelentősen ronthatja a minőségi árualapot. Ugyanilyen jellegű és irányú kockázat van egy esetlegesen csapadékos betakarítási időszakban, mely (a 2018-2020. évekhez hasonlóan) okozhat – akár jelentős mértékű – gyümölcsrepedést, -rothadást.