A hős életét dr. Pintér Zoltán Árpád középiskola tanár idézte fel. Beszédét az alábbiakban közöljük:

- Tisztelt Megemlékezők! Szeretettel köszöntöm a kedves megjelenteket! Így visszagondolva igencsak régen, 17 évvel ezelőtt, egykori ifjúságom gondtalanságában én magam is Kováts-os végzősként ballagtam el és kezdtem meg a középiskolai tanulmányaimat.

Az akkori élmények és tapasztalatok talán megfakultak az emlékezetemben, de a hovatartozás érzése, az az öntudat, melyet egykori általános iskolám, egykori remek tanáraim elplántáltak bennem, ennél mélyebben rögzült és máig tisztán, elevenen él.

Megvallom: Hálásan köszöntem meg igazgató nőnek a felkérést e mostani emlékbeszédre, büszkeséggel tölt el, hogy ennek révén törleszthetek egy keveset abból az adósságból, amellyel a Kováts Mihály Általános Iskola és tanárkara felé tartozom, óvó gondoskodásukért, útmutatásaikért, nevelői szolgálatukért.

Ha egyetlen szóval kellene kapcsolatot vázolnom az iskola és névadója között, alighanem a példamutatás kifejezést választanám. Fabriczy Kováts Mihály életét éppúgy a haza és szabadság szolgálatának szentelte, mint tesszük azt ma, egy békésebb, de éppúgy kihívásokkal teli világban.

Kováts Mihály az iskola névadója harcolt mindkét ún. sziléziai háborúban, azaz az osztrák örökösödési- és a hétéves háborúban. A történelem fintora, és a XVIII. századi háborúk sajátossága, hogy mind a porosz, mind a dunai-Habsburg haderőben szolgált és ért el kiemelkedő teljesítményeket. Kalandos élete sohasem tartotta sokáig egy helyben. 1773-ig körülbelül 16.000 lengyel katonát képzett ki az oroszok elleni függetlenségi harcra. Élete utolsó, nagy kalandja azonban 1776. októberében, 52. életévében vette kezdetét.