Volt, aki fele-fele arányban tudta eladni az olcsóbb lucfenyőt és a drágább fajtákat, így idén jobb évet zárt, de akadt olyan kereskedő is, akitől a legtöbben a csokorba szedett gallyakat vitték.

Még ma délelőtt is több méteres normand és ezüstfenyő sorakozott az egyik őstermelőnél, a kereskedőtől ugyanis csak kevesen vitték a jobb minőségű fát. Míg évekkel ezelőtt több száz darabot adott el, addig most a régi mennyiség felét vették meg tőle, leginkább az egy méter körülieket vitték a vevők. De adáskezdésünkig szinte az összes elfogyott

Volt olyan árus, akinél idén a lucfenyőnek 200 forinttal olcsóbb volt métere, ezért is vitték azt többen. Volt azonban, akinek nem az ár volt az elsődleges.
Volt olyan kereskedő, aki arra számított, hogy a drágább és jobb minőségű fenyők lesznek a legkelendőbbek idén. Jól is kalkulált, mert míg tavaly csak a készlet 30 százalékát tudta eladni a drágább normand és ezüstfenyőnek, addig idén az 50 százalékát vették meg tőle. December 24-ére például 250 összekötött fája maradt, és annak is eladta a háromegyedét az utolsó napon.

Az árusok egyébként a kimaradt fenyőkről is gondoskodnak, legrosszabb esetben tűzifa lesz belőlük, de más módon is tudják őket hasznosítani. Van olyan fa, amelyiknek gyógyszergyárhoz kerül és kozmetikai alapanyagként használják fel, de a legtöbb eladatlan fenyőből komposzt vagy koszorú készül.