Bár a májusi debreceni Európa-bajnokságon még zsákszámra szállította az érmeket, a magyar úszócsapat eddig meglehetősen felemás teljesítményt nyújt a londoni olimpián: az egyéni csúcsok elmaradnak, szerencsénk sincs, s egyelőre az éremre is hiába fenjük a fogunkat. Mérleget vonni persze még korai, de a tendencia mindenképp bosszantó – nagyon úgy fest ugyanis, hogy a derült égből villámcsapásként érkező debreceni Eb-rendezés az olimpián hajtja be az árát, s az egyszer már félig-meddig kihegyezett forma nem hozható vissza két és fél hónapon belül még egyszer.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szakmabelieket is meglepte a februári hír, miszerint Antwerpen visszalépése után Debrecen rendezheti a 2012-es úszó Európa-bajnokságot. Egyrészt a hajdúsági város uszodája finoman szólva is aprónak tűnt egy ekkora világesemény lebonyolításához, másrészt pedig korábban több, egymástól független forrásból is kiszivárgott, hogy a magyar szakvezetés szíve szerint beáldozná a kontinensviadalt az eredményes olimpiai szereplés érdekében – vagyis bár részt venne rajta, kevesebb számot vállalna be, kevesebb sztárt vinne magával, és semmilyen eredményt nem várna el, abszolút munkából vállalná csak a megmérettetést. Hosszu Katinka például egészen biztosan nem utazott volna haza az Egyesült Államokból, de a betegségből lábadozó Verrasztó Evelynnek sem sok tagja kívánta az Eb-t alig 80 nappal a mindennél fontosabb olimpia előtt. Debrecen jelölése és a magyar szövetség buzgó ajánlkozása (a rossz nyelvek szerint Debrecen polgármestere és a szövetség elnöke a szakmai vezetést is megkerülve jelentkezett a LEN-nél), azonban keresztülhúzta a számításokat, amint kihirdették az új helyszínt, azonnal világossá vált, hogy a magyar csapat nem hagyhatja ki az Eb-t, sőt, a hazai közönség azt sem tolerálná egykönnyen, ha a formaidőzítés és pihenő nélkül érkező Cseh László, teszem azt, csak harmadik lenne négyszáz vegyesen. A mókuskerék beindult, a kocka el volt vetve, a sors pedig a londoni olimpián visszavágott a meggondolatlanságokért.

Örök kérdés, hogy vajon lehet-e az úszásban egy szezonon belülre kétszer is formát időzíteni, egyéni csúcsot javítani és bombaformában teljesíteni. Az amerikaiak évtizedes példája azt mutatja, hogy igen, más kérdés, hogy náluk a válogató gyakorlatilag világverseny-erősségű, és bár rendszerint már ott kiemelkedő eredmények születnek, kevés olyan csillagsávos lobogó alatt versenyző úszót találni, aki az év fő versenyén aztán ne csapna még le legalább néhány tizedet a válogatón úszott időeredményéből. A makro- és mikrociklusok egyeztetése ilyenkor kulcskérdés, ha az edző jó előre tisztában van azzal, hogy milyen időpontban és mennyire fontos verseny vár a tanítványára, akkor nem lehetetlen a küldetés. A magyar szakvezetés azonban csak februárban értesült arról, hogy Debrecenben lesz az Eb, ami ugye azon nyomban merőben új helyzetet teremtett, s szó sem lehetett többé arról, hogy bárki is félvállról vegye a megmérettetést. A felkészülés (mint utólag már világosan látszik) alapjaiban borult fel, hiszen hiába hajtogatta folyamatosan mindenki, hogy mindenféle finomhangolás nélkül érkezett a viadalra, ahogyan Turi György megjegyezte, „egy Eb-nek azért van olyan rangja, hogy elhiggyük, szinte senki sem maximális edzésmunkából esett be ide”.

Hasonló véleményen van az Eurosport szakkomentátora, a kétszeres paralimpiai bajnok Pásztory Dóra is, sőt, arra is rámutatott, hogy valószínűleg a magyar csapat is hangolta magát a hazai rendezésű Európa-bajnokságra. „Azért nem szabad elfelejteni, hogy lelki értelemben nagyon sok pluszt jelenthet egy sikeres főpróba az olimpia előtt, rengeteg önbizalmat ad, ráadásul sokanak ez volt az utolsó lehetőség arra is, hogy szintet ússzanak. Talán úgy gondolta a szakvezetés, hogy mentális szempontból többet profitálnak a sikerből a sportolók, mint amennyit a felkészülés megszakítása miatt vesztenek vele, de utólag tisztán látszik, nem ez a helyzet.”

Példának a francia úszócsapatot említette, amelyik az Európa-bajnokságot meglehetősen félvállról vette (11 érmet szereztek a mi huszonhatunkkal szemben), ám az olimpián szinte egymaga viszi vállán az európai úszósportot, és már három aranyéremnél jár.

„Más volt a helyzet négy éve, amikor márciusban volt az Európa-bajnokság, akkor azért még meg lehetett csinálni, hogy egy nagyobb alapozás után szünetet tartva valaki kihegyezze magát a kontinensviadalra, és csúcsokat, vagy épp szintet ússzon úgy, hogy aztán az olimpián sem marad el azoktól. Most azonban a szövetség májusra tette az Eb időpontját, amit nehéz megmagyarázni, sőt, egy általában nehéz indokolni azt is, hogy az olimpia évében miért van egyáltalán Európa-bajnokság.”

Az egykori pécsi klasszis abban is egyetért, hogy nem önmagában a szerepléssel van a nagy baj (ne feledjük, a magyar csapat már öt kilencedik helynél tart, és sok esetben csak századik hiányoztak a döntős szerepléshez), sokkal inkább probléma, hogy sorra maradnak el az egyéni csúcsok, Kozma Dominikon kívül egyelőre senki nem volt képes arra, hogy csúcsot repesszen, és felülmúlja saját legjobbját.

„Jakabos Zsuzsi és Gyurta Dani van még hozzá nagyon közel, őket jó formában látom és érzem, de a csapat nagy része elmarad még attól is, amit két hónapja, az Eb-n tudott. Risztov Évi és Kapás Bogi is gyengébb volt 400 gyorson. mint májusban, de ugyanez igaz Cseh Lacira, Hosszu Katinkára, Verrasztó Evelynre és Dávidra is” – tette hozzá. „Egyértelműnek tűnik számomra, hogy akik az Eb-n villogtak, azok most gondban vannak, de nem csak ránk igaz ez, hanem a németekre is, akiknél Biedermann, vagy épp a Gyurta Danit megszorító Koch is nagyokat betlizik.”

A legszembetűnőbb a párhuzam éppen a 200 férfi mell mezőnye, ahol Gyurta Danin kívül szinte mindenki elvérzett a májusi Eb-döntőben részt vevők közül, az akkor bronzérmes Szamilidisz például öt másodperccel maradt el a debreceni idejétől és esett ki futamutolsóként a selejtezőkben, de az ezüstös Koch is betlizett, másfél másodperccel gyengébbet úszva, mint a kontinensbajnokságon.

„Azért is bosszantó a hiba, mert tisztán látszik, hogy az európai úszósport előrébb lépett a csalódást keltő pekingi szereplés óta, a franciák villognak, de az olaszoknak is vannak döntőseik, és a britek is kifejezetten erősek, a litván csoda-kislányról már nem is beszélve. Lehet, hogy az európai helyszín kedvez nekünk, nem tudom, de nem igaz a megállapítás miszerint európaiként esélyünk sem lenne a japánok, ausztrálok, kínaiak és amerikaiak mellett.” – mutatott rá egy lényeges aspektusra Pásztory.

Ugyanakkor viszont arra is figyelmeztetett, hogy – mint azt a hatharom.hu már a kontinensviadalt követően megtette – az Eb-ket igencsak a helyükön kell kezelni, ma már szó sincs arról, hogy aki az európai mezőnyben erős, az az olimpián is döntőt, sőt érmet érhet.

„A 26 érem nem adott reális képet a csapat erejéről, kicsit túl nagy volt az öröm a szurkolók között, vagy épp a sajtóban, és ez is oka lehet annak, hogy most az indokoltnál nagyobb a csalódás. Persze az is igaz, hogy az Eb-siker is lehet fontos, Cseh László karrierjében például nagyon sokat jelent egy-egy kontinentális medália, hiszen pechjére épp egy olyan korba született, amikor a világon csak második-harmadik lehetett két korszakos zseni mögött.”

Arra a kérdésre, miszerint a mindjárt kezdésként nagy csalódást okozó férfi 400 vegyes és Cseh kiesése lehetett-e rossz hatással a csapat többi tagjára, Pásztory azt válaszolta, hogy mivel mindenki saját magával foglalkozik elsősorban, nem érdemes túlmisztikfikálni egyetlen botlást.

„Az azonban, hogy most már egyértelmű, visszafogottabb lesz a szereplés a vártnál, a még hátralévő esélyes versenyzőinkre (gondolok itt elsősorban Gyurta Danira) extra terhet rakhat. Persze nem féltem Danit, nagyon érett, nagyon magabiztos versenyző, és az előfutamok alapján még van benne tartalék bőven – ha pedig összejönne a nagy siker, az kiválthatna ellentétes hatás, egy érem minden bizonnyal a csapat többi tagját is feldobná.”

Cseh Laci vesszőfutását egyelőre nehéz megmagyarázni, Dóri is amondó, hogy egyelőre az sem derült ki, milyen formában van, a 400 vegyest eltaktikázta, 200 pillangón pedig nagyon elmaradt a várakozásoktól, és nem tudni, hogy ez amiatt lehetett-e, mert fejben még nem tudta feldolgozni a nyitónapon történteket.

Hosszu Katinka tegnapi úszásairól is szót ejtettünk, arra a kérdésünkre, miszerint lehet-e feszültség abból csapaton belül, hogy Katka nem lépett vissza Evelyn javára 200 vegyesen, ám ennek ellenére két szék közül a pad alá esett, Dóri azt válaszolta, hogy szerinte semmiképp.

„Az úszás mégiscsak egy egyéni sport, ráadásul olimpiai döntőről beszélünk, amiben Katka kivívta a szereplés jogát, egyedül az ő döntése, hogy visszalép-e – nem hiszem, hogy csapaton belül bárki hibáztatná azért, mert végül mégsem tette. Meggyőződésem, hogy elszámolta magát 200 pillangón, ha kicsivel kevesebbet tartalékol, és nyolcadikként továbbcsúszik, majd így adja fel a vegyes döntőjét, valószínűleg senkit nem érdekel különösebben, így viszont tény, hogy nagy kihagyott helyzetnek tűnik. Jakabos Zsuzsi viszont nagy formát mutat, benne mindenképp bízhatunk egy pontszerzést illetően.” – tette még hozzá.

A nap legnagyobb meglepetését a Michael Phepls történelmi triplázását megakadályozó Chad Le Clos okozta, akiről egyébként azt kell tudni, hogy két éve, a szingapúri ifi olimpián egy bizonyos Biczó Bence mögött lett második – négy másodperccel elmaradva attól az időtől, amivel most olimpiát nyert. Bence eközben alig nyolc tizedet tudott fejlődni, ráadásul az egyéni csúcsa mág mindig egy 2011-es országos bajnokságról származik, vagyis egyértelmű, hogy valamiért megakadt a korábban nagyon ígéretesen induló szupertehetség fejlődése.

„Nem tudom, talán kicsit korán került reflektorfénybe, jót tett volna még neki néhány év nyugodt, gondtalan felkészülés" – vallja a kérdésről Pásztory. „Kikiáltották az új Michael Phelpsnek, de közben nem tudta bejárni a természetes fejlődés útját. Jelenleg Sántics Bélával készül Pécsett, úgyhogy én nagyon szorítok neki, hogy megtalálja a helyes utat, a legmegfelelőbb edzőt, és másszon ki ebből a kisebb gödörből, amibe került. Nagyon tehetséges, minden megvan benne ahhoz, hogy nagy bajnok legyen, talán a fordulóit kellene kicsit rendbe tenni, mert ott azért viszonylag sokat bukik a riválisokkal szemben. Le Clos-nak ez hamarabb sikerült, és tessék, mára olimpiai bajnok.”

Biczóval kapcsolatban egyébként tegnapi hír az is, hogy jövőre már valószínűleg Debrecenben készül majd, lévén a hajdúsági városban edzőjét, Sántics Bélát nevezték ki szakosztályvezetőnek Risztov Éva mestere helyett.

A beszélgetés végén persze eljutottunk a kínai Je Si-venhez és a doppinghoz is, de ennél sokkal fontosabb, hogy a telefont mindketten egy Hajrá Dani! gondolattal tettük le – tudva azt, hogy az egész olimpia talán legfontosabb napja következik szerdán. De, hogy az úszócsapat megítélését döntően befolyásolja, az egészen biztos…

(A cikk szerzője a hatharom.hu-n publikált írásait közli a blogban.)