Régóta tervezem már egy olyan ház bemutatását, amely akár a mi szűkebb környezetükben is megvalósulhat, de természetesen a vesszőparipám, a modern építészet jegyében. Azért az nem mindig életszerű, hogy a modern építészet, az új több milliós villákban teljesedik ki. Sokszor a fejembe ötlik a kérdés, hogy mikor lesznek nálunk ilyen megjelenésű házak, mikor jön el azaz idő, amikor végre mi is haladhatunk az "építészeti" korral? Hát valószínűleg soká. Sajnos mai gazdasági helyzetben egyre kevesebb erre az esély, és egyre kevesebb ember teheti meg, azt hogy megépítse álmai házat. Vagy legalábbis építhet magának valamit, ami többé-kevésbé a saját szája íze szerint készült el. Azért mondom, hogy többé-kevésbé mert gyakorlatilag, ha valaki még éppen megteheti, hogy építkezik, bankszámlájának vagy lakáshitelének a keretéig nyújtózkodhat. Ha valaki most építkezik telek nélküli ára, minimum 140000.- ft/m2-től indul. Aztán én meg itt, dobálom elétek a több 10 vagy akár 100 milliós villákat és példálózok, hogy így kell, meg úgy kell, és ez a tuti meg az a tuti. Erre mondanák most nekem, azok a kevesek akik építkeznek, amiben igazuk is van, hogy: igen, nekünk a tucatra és a hagyományos típusúra telik. Nehéz ez nekem ilyenkor, mert egyet is értek meg nem is. Ha kreatív az elménk, és egy jó építésszel hoz össze a sors minket, akkor az unalmasnak induló "tucat ház" is lehet egyedi és modern. Én továbbra is ezt fogom képviselni az életben és itt a blogon is. Nagyon remélem, hogy egyszer a környezetetekben épülő házról vagy akár a tiétekről fogok, mint a modern építészet helyi képviselőjéről írni. :)

Mai gazdasági helyzetben a legideálisabb eset az, ha házat veszünk. Eléggé lent vannak az árak, a választék is nagy. Természetesen, az ember ha már házat vesz, az esetek nagy részében biztosan költenie kell rá. Aztán ha már költ rá, akkor már alakítsa is át olyanra, amilyenre szeretné. A ház vásárlásnál fontos szempont lehet a magunkra szabhatóság. Talán egy elkövetkező posztba foglalkozok azzal, hogy mire érdemes vagy kell odafigyelni ház vásárlása esetén.

Aktuális házunk is egy meglévő hagyományosnak mondható családi ház, amelyet a korunk követelményeinek megfelelően felújítottak és a modern építészet kézjegyeivel láttak el. Fontos előre megemlítenem igen meglepő, de szerintem egy jó megoldással fogunk találkozni.

Ausztráliában járunk. Melbourne családi házas övezetében. Tervezési feladat az volt, hogy a meglévő 1930-as évek kaliforniai stílust mutató házikót - amit ugye előszeretettel hívunk azóta is amerikai típusú háznak - felújítani és bővíteni. Fontos szempont volt, hogy a ház eredeti jellegét valamilyen formában mégis megtartsák. A bővítésnél pedig azt tartották szem előtt, hogy mindenképpen modern jegyeket hordozzon, de megférjen egymás mellett a régi és az új. Ez ugye eléggé nehéz feladatnak tűnik, mert azért a két stílus között közel 90-100 év különbség van. És hát ugye nem, csak a stílus, hanem az emberek is változnak. Mások az elvárások és az igények. Emellett fontos a tradíció, a hagyományok vagy a régi emlékek iránti szeretet is. A folytonosság elve mindig megnyugtatóbb, mint változás bármilyen formái. Ezek az érvek miatt gondolhatták a tervezők, hogy akkor ezeket a gesztusokat, értékeket és jelenkori igényeket erős kontrasztba állítják egymással.

Ahogy megérkezünk a ház elé, láthatjuk is ezt a tipikus már-már tradicionálisnak számító házformát. Alacsony hajlásszögű tető, vízszintes falburkolat, utcára nyíló nagy keretes ablakok, oszlopokon álló veranda és a giccses léckerítés. Amikor jobban szemügyre vesszük a házat, hirtelen a tető jobb felső részén egy oda nem illő dolgot figyelhetünk meg. Először nem is értjük, hogy mi lehet az a bevilágító tetőidom. De aztán rájövünk, hogy ez az építészeti stílus és a családi generációk jegyében állított kontraszt határvonala vagy kapcsolódási pontja, amit a tervezők megálmodtak. Lágyan alig észrevehetően, de jelezve, hogy ott valami történik.

Aztán szinte 180 fokot fordulva megláthatjuk a kontraszt másik oldalát. Egy új határozott tömeg nő ki a meglévő épületünkből. Hatalmas üvegfelületekkel teljesen megnyitja az épület udvari homlokzatát. A zárkózott utcai homlokzattal ellentétben, kitárulkozik szinte újjá születik. Egyértelmű a különbség. Játékos, de mégis egységes tömegképzést láthatunk, amely az egymáshoz képest eltolt és elemelt tömegrészekből áll. Az elcsúsztatott kettős fél-nyeregtetős tömegeket, az egy síkban elhelyezkedő üvegfal teszi összefüggő rendszerré. A baloldalon létrejövő, fedett közlekedő-terasz letámasztásával, kialakul a végleges keret és egységessé válik.

A jobb oldali feltolt fél-nyereg tömegben, kialakul egy emeleti szint, amelynek a homlokzatán kialakuló belső keret, sejtelmes intimitás kölcsönöz az ott megbúvó loggiának. Azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész homlokzat a fénynek lett alárendelve. Sajnos a ház oldalsó homlokzatáról nincs fotónk, de az jól látjuk így is, hogy a bővítés tömege, furcsa kalapként ül rá a meglévő "klasszikus" épületre. Kicsit furcsának tűnhet, talán még erőltetnek is. Én kicsit fintorgok tőle és a szemem se akarja egyből megszokni. Pedig, amennyire lehet rásimul az utcai tömegre, onnan nézve szinte elbújik mögötte. Az építészek mindent trükköt bevetettek, hogy ez jól működjön. Az éles és határozott utcai és udvari kontraszt, annyira erős és kiemelkedő, hogy ezt a kis "bakit" szinte észre se vesszük. Talán én is csak azért mondtam, hogy végre valamibe beleköthessek :). A bővítés eredményeként, a földszinti részen kialakul egy ebédlő és egy nagy légterű nappali. Tágas teret kapunk, amely alkalmas lehet családi rendezvényekre, hatalmas baráti összejövetelekre, de a pihenést igénylők számára is teljes mértékben megfelelő környezetet biztosít.

A felette elhelyezkedő, galéria szerűen létrejövő emeleti szinten, egy társalgó és egy szobaegység alakul ki fürdőszobával. A szoba gyakorlatilag, meglévő épület tetőterében jön létre, melyet a kalap szerűen ráülő bővítés emel teljes értékű szobává. Az így megkomponált emeleti szintet, a meglévő épületbe helyezett lépcsőről tudjuk megközelíteni.

Belső tér stílusa, a minimalista irányzatot tükrözi, természetesen a modern külsővel összhangba. A fehér felületeket, laminált halványbarna parketta színesíti, nem túl sok sikerrel.

Az erős színárnyalatú bútorok és berendezési tárgyak már jobban érvényesülnek a steril környezetbe.

Összességében egy dinamikusan változó belsőt kapunk, ahol a fények és az érdekesen egymáshoz kapcsolódó tetősíkok árnyékának játéka elvarázsol minket.

Sajnos a példa nem magyarországi, de az mindenképpen látható, hogy az ilyen irányú elképzelés talán még nálunk is elfogadható lenne. Kíváncsi lennék, hogy a "klasszikus" 10x10-es kockaházaknál, hogyan működne. Szerintem nagyon jól. :) Aztán, hogy végül lenne e belőle cserebogár, az már csak rajtunk múlik.

by Joey Petrovszky