Erkel Ferenc 1810 .november 7-én született Németgyulán. Kilenc testvére volt: két lány és hét fiú.

Az elemi iskolai tanulmányait Czingulszky Simon kántortanító keze alatt kezdte, második tanítója az édesapja volt.
Már 7–8 évesen kottát lapozott, első nyilvános fellépésére 11 évesen került sor.

A magyargyulai elemi iskolába járt, gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon kezdte, később Pozsonyban a bencéseknél folytatta, ahol eljutott a híres komponistához, Henrik Kleinhez, aki folytatta Erkel zenei továbbképzését.

Rendszeres látogatója volta pozsonyi operának, többször is volt nyilvános fellépése. A pozsonyi évek alatt készült első műve a Litánia, ami elveszett.

A vakációkat mindig a szülői házban töltötte, Gyulán figyelt fel először a népi dallamokra.

1839. augusztus 10-én feleségül vette Adler Adélt, aki szintén kiválóan zongorázott. Nászútjukon hangversenyt adtak Gyulán a kastély színháztermében az épülő megyei kórház megsegítésére.

Házasságukból 11 gyermek született, a zenei pályát Gyula, László és Sándor fia folytatta.

Erkel szenvedélyes sakkozó, kortársai szerint jó játékos volt. Szerepet játszott a Pesti Sakk-kör megalapításában.

A 19. század közepétől elindultak a dalegyletek, a mozgalom élére állt Erkel Ferenc. A Gyulán működő dalárda karmesterének választották.

1893-ban tüdőgyulladást kapott, amiből még meggyógyult.

Budapesten hunyt el 1893.június 15-én.

A művészeti iskola épületén található Erkel dombormű megkoszorúzása után az Erkel Ferenc Hangversenyteremben a megjelenteket Plósz Csilla Margit intézményvezető köszöntötte, majd a művészeti iskola tanárai és növendékei adtak hangversenyt, melyen vendégként közreműködött Czébely Beáta zongoraművész, tanár az MMA ösztöndíjasa és Bacsi János zongoraművész, tanár.