A nagyműtárgy elsősorban a Tisza áradásainak szabályozása, valamint az öntözéses gazdálkodás lehetőségének megteremtése érdekében létesült az ország egyik legszárazabb térségében.

Az akkori döntéshozók azzal számoltak, hogy Közép-Európában a legnagyobb öntözőrendszer jön majd létre, amely az innen kiinduló Jászsági és Nagykunsági-főcsatornákon keresztül összesen 300 ezer hektáron biztosítja majd az éltető vizet a szántóföldekre, rizstelepekre, halastavakba.

Az eredeti tervekben négy duzzasztási ütemet határoztak meg, a tározó ökológiai változásainak és a várható vízigények figyelembevételével.

Az első a vízlépcső üzembe helyezésével egyidőben valósult meg, gyakorlatilag mederduzzasztást jelentett, amikor a víz szintje mindenütt a partok között maradt, nem lépett ki a hullámtérre.

A második ütemet jelentő térségi duzzasztás öt évvel később, 1978-ban valósult meg. A hasznos tározott víztérfogat ezzel 96–101 millió köbméterre nőtt a Tiszán érkező vízhozamok függvényében. 1984-ben további 25 centiméteres vízszintemelés történt, így a tározó felülete 127 négyzetkilométerre nőtt, és - nyári duzzasztási szintnél - 123 millió köbméterre bővült a hasznos tározótérfogata.

A mesterséges vízbázist eredetileg Kiskörei-tározóként rajzolták bele a földrajzi atlaszokba, a Tisza-tó elnevezést 1988-ban kapta.

A létesítményegyüttes azóta is meghatározó szerepet tölt be az egész Alföld társadalmi és gazdasági életében. Kiemelt jelentőséggel bír a klímaváltozás eredőjeként mind gyakoribbá váló időjárási szélsőségek kedvezőtlen hatásainak mérséklésében.

A Kiskörei vízlépcső az elmúlt fél évszázadban sokszor bizonyította létjogosultságát: a mértékadó szintet meghaladó árhullámok, jeges árvizek szabályozott levezetésében épp úgy, mint az egyre gyakoribbá váló szélsőséges vízhiányos időszakokban, amikor az Alföld oázisaként a Tisza alacsony vízhozama ellenére komolyabb vízkorlátozás nélkül ki tudta szolgálni a térségi mezőgazdasági és ökológiai vízigényeket. Ugyancsak emlékezetes, életmentő szerepet játszott az ezredforduló évében, a cianid szennyhullám levonulásakor. A duzzasztómű rendkívüli, utólag találóan Noé bárkájának nevezett üzeme ugyanis lehetővé tette, a hullámtér, a biológiai sokszínűséggel rendelkező holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága gyakorlatilag nem károsodott.

A Kiskörei vízlépcső, Kisköre község határában, a Tisza torkolatától 403,2 km-re, a jobb parton létesített 1,8 km hosszú átvágásban épült, 1967 és 1973 között. A vízlépcső három egybeépített fő létesítménye: a duzzasztómű, a vízerőmű és a hajózsilip.
A duzzasztómű öt darab, egyenként 24 m széles nyílását, maximum 11 méteres vízoszlopot tartó, elektromos vezérlésű, olajhidraulikus mozgatású billenőtáblás acél szegmensgát zárja le. Fő feladata a Tisza-tó vízszintjének centiméter pontosságú tartása, azaz a duzzasztás előírt szinten történő folyamatos biztosítása, szabályozása az üzemrendnek megfelelően. A duzzasztómű nélkül nem lehetne duzzasztani, duzzasztás nélkül pedig nem lenne Tisza-tó. Másik feladata az árhullámok levezetése az Alsó-Tisza vidék irányába.
A tározó jelenlegi térfogata 253 millió köbméter, melyből 132 millió hasznosítható.
A vízkészlet gravitációs vízelosztó hálózatának legfontosabb létesítményei a Jászsági (kapacitása: 48 m3/sec) és a Nagykunsági (kapacitása: 80 m3/sec) öntöző főcsatornák, amelyek biztosítják a térségek öntöző vízellátását és a halastavi vízpótlását. A Nagykunsági-főcsatorna a mezőgazdasági vízigények kielégítése mellett, gravitációs átvezetéssel nagy szerepet játszik a Körös-völgy vízhiányának enyhítésében és ökológiai vízpótlásában.

Magyarország legnagyobb vízerőművének nemzetgazdasági hasznosítását 1975. május 16-án kezdték meg. A duzzasztómű részeként, a folyó jobb partján felépített létesítménybe négy darab, generátorral egybeépített csőturbina kapott helyet. Az erőmű éves villamos energia termelése - a Tisza vízjárásától függően - 80 és 147 millió kWh között változik.

A hajózsilip a duzzasztómű bal oldalán helyezkedik el. Hasznos belmérete 85x12 m, amellyel a III. osztályú hajózóutakra vonatkozó nemzetközi előírásoknak felel meg. A zsilipen 1350 tonnás hajók és uszályok zsilipelhetők át.

A hajózsilip jobb oldali falában helyezkedik el a halzsilip, amely időszakosan, a halvándorlások idején üzemelt a hallépcső, vagyis az ökológiai halátjáró 2014. októberi üzembe helyezéséig. A hegyi patakra emlékeztető hallépcső feladata, hogy a halak és egyéb vízben élő élőlények számára biztosítsa a vízlépcső megkerülésével a folyamatos átjárhatóságot, a Tisza-tó és az alsó folyószakasz között, a vízszintkülönbségtől függetlenül, az év minden napján.

Körzetét üdülőterületté nyilvánították, ami közvetlenül 13 tóparti települést érint, de közvetetten 46 település turisztikai attrakcióit, szolgáltatásait foglalja magába.

Különösen az elmúlt két és fél évtizedben gyökeret eresztett a falusi turizmus, az aktív-, az öko- és a horgászturizmus, sorra létesültek kereskedelmi és falusi szálláshelyek, jöttek létre a kapcsolódó szolgáltatások.

A természet pedig egyedülálló ökoszisztémákat „hozott létre” a tározóban és környezetében.