Az ünnepség kezdetén a Himnuszt Gánóczy Ferenc középiskolai tanár mondta el, majd L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója szólt a magyar kultúra fontosságáról.

- Minden magát valamire tartó szellemi-lelki közösségnek megvannak a maga ünnepei, mert ezek megléte jelzi valójában azt, hogy egy közösséghez tartozunk. Az ünnepek azok a cölöpök, azok a jelző, sőt viszonyítási pontok, amelyek meghatározzák a közösséghez való tartozásunkat, amelyek jelzik, hogy ugyanazt gondoljuk ugyanarról a dologról, ami számunkra ünnep, ami nem biztos, hogy más nemzetek tagjai számára is az. Ami számunkra öröm, az mások számára lehet, hogy veszteség, de fordítva is igaz. Gondoljanak Trianon gyászára, ami nemzetünk történelmének legnagyobb veszteségei között tartható számon, sajnos a szomszédos országok többségi nemzetei számára örömre okot adó alkalom volt. Az ünnepek viszont nem állandóak, változnak, térben elhomályosulnak, vagy jelentőssé válhatnak. A magyar kultúra napjának ünnepe 1989-ben jelent meg, ifjabb Fasang Árpád kiváló zongoraművész fogalmazta meg, hogy ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa és a világ kultúrájának. Ez az a szellemi örökség, amely a leginkább összeköt bennünket, magyarokat és valamiféle konszenzust teremt - mondta a szónok, majd arról szólt, hogy a magyar kultúra egy nagy keretrendszer. Egyik igazi kuriózuma az a hungarikum, amit az egész ország a híres karcagi birkapörköltként ismer, tehát mindazok a kun hagyományok, amelyek Karcagra és térségére igazak, a Nagykunság fővárosának sajátos íze, szellemi értelemben vett íze is, az egy olyan lokális kultúra, amely a helyi identitást és a helyi összetartozás tudatot jeleníti meg és erősíti, és a nagy közös kultúránk része.

- Itt, önök számára, de számunkra is, akik az ország más vidékein élünk, pontosan tudjuk, hogy milyen jelentősége van annak a fordulatnak a Himnuszban, ahogy az előbb is hallottunk, hogy értünk Kunság mezein ért kalászt lengettél. Olyan világban élünk, ahol azt látjuk, hogy a népi kultúra, a néphagyomány leértékelődik. Óriási nagy veszteség az életünkben. Nehezen vesszük észre, ahogyan eltűnik valami az életünkből ebben a multikulturális világban a televízión, az interneten, a fájlmegosztókon, az okostelefonokon keresztül és észre sem vesszük, hogy valami elfoglalta helyét, ami egyébként nem a miénk, de ha nem figyelünk, átalakítja az identitásunkat - hangsúlyozta L. Simon László, majd szólt arról is, hogy a kultúrharcnak van egy másik formája is, amiről Kodály írt: A magyar kultúra, örök harc a hagyomány, a népi műveltség és a nyugati kultúra között. Béke csak úgy lehet, ha a népkultúra nő fel magas kultúrává, saját törvényei szerint. Európától csak azt veszi át, ami erre kell és ezt szervesen magába olvasztja. A mi nemzetünknek sokáig megvolt az a képessége, hogy asszimilálta magában azokat a kultúrákat, amelyekkel találkozott. A kultúránkba beépült a jászok, a kunok, a szászok, a svábok kultúrája. A kérdés nem az, hogy azt a népi kultúrát meg tudjuk-e őrizni, amiről Kodály beszélt, mert nyilvánvalóan abban a formában nem tudjuk, de az elődök kultúráját minden nemzedék újra meg újra meg kell szereznie magának.

- Most az a nagy kérdés, hogy vagyunk-e olyan erősek, hogy a multikultúrából be tudjuk-e fogadni ami gazdagabbá tesz bennünket, ami színesebbé teszi a kultúránkat úgy, hogy közben megőrizzük azt, ami a miénk, azt nem hagyjuk lecserélni, csak aktualizáljuk, korszerűsítjük és így adjuk tovább a következő nemzedékeknek. Erről szól igazán a magyar kultúra napja. Ahogy Kosztolányi fogalmazott, úgy érzek én is. Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Ennek az átérzése kulcskérdés szerintem, ezt nem az agyunkkal, hanem a szívünkkel kell felfogni és a gyerekeinek továbbadni. Mindehhez még egy dolog kell, kultúrpolitika, amiről Klebelsberg Kunó azt mondta, olyan a kultúrpolitika, mint a nemesített vetőmag. A kalászban rengeteg az új magszem. A kultúrpolitikának éppen az a feladata, hogy ezeket a magokat újra és újra elvesse, gondozza, ápolja. A kultúra megszerzése, a tudás megőrzése, a műveltség és a hagyományok ápolása az munka, az felelősség, az küzdelem mindazzal szemben, amiről az előbb beszéltünk.

A kultúrpolitikának a felelőssége, hogy ehhez kellő erőt és muníciót adjon. Az elmúlt 30 évben, mint ebben a kormányzati ciklusban nem újult meg annyi kulturális intézmény, a rendszerváltozás óta először van önálló kulturális televíziós csatorna és sorolhatnám a példákat. Ebben a kormányzati ciklusban Magyarország kormánya sokat tetet azért, hogy azok a célok, magasztos eszmék és gondolatok, amelyek fontosak számunkra, meg tudjanak születni, létre tudjon jönni a mű, mert éppen Györfi Sándor tudja azt, hogy nem elég a gondolat, az eszme, annak fizikai valósággá kell válnia, leírt betűvé, kinyomtatott könyvé, kifaragott szoborrá, színpadra állított alkotássá. Mindeközben szembe kell néznünk azzal a kihívással, hogy átalakul valami nagyon fontos, maga a műveltség. Ez bizonyos szempontból természetes folyamat, de ez felgyorsult, ami nem jó. Bizonyos dolgok kikerülnek az aktív szókészletből, közben új eszközök jönnek az életünkbe, a műveltség olyan luxus dolog lesz, amivel nagyon kevesen rendelkeznek. Erről nem szabad lemondanunk, mert a műveltség mögött igényesség van - fogalmazott a szónok.

- Az a büszkeség, amely Karcag társadalmát, lakosságát oly plasztikusan jellemzi - hiszen a karcagiak büszkék múltjukra, hagyományaikra, azokra az értékekre, amelyeket megteremtettek -, erre nincs még egy ilyen példa. Ez a tartás hiányzik sokszor az életünkből, s ehhez a tartáshoz az igazi hátteret az önazonosságunkhoz való ragaszkodás adja, az jelenti a biztos talajt, hogy tudjuk kik vagyunk, kik voltak a szüleink, nagyszüleink, hogy honnan jöttünk és ebből következően azt is, hova tartunk. Ennek a büszkeségnek, tartásnak az alapja az erős kultúra. Ennek a megőrzése és továbbadása az igazi feladatunk. Ehhez kívánok mindenkinek sok erőt- zárta szavait L. Simon László.

Az ünnepi műsorban az Areo Nobile vonósnégyes közreműködött, majd városi és országos kitüntetéseket adott át Szepesi Tibor polgármester.

A magyar kultúra napja alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztere Pedagógus Szolgálati Emlékérmet adományozott és „Kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként” Miniszteri Elismerő Oklevél kitüntetésben részesítette Zbiskó Zoltán Lászlóné zongoratanárnőt.

A magyar kultúra napja alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztere Pedagógus Szolgálati Emlékérmet adományozott Nagy Jánosné tanárnő részére.

A Karcag Városi Önkormányzat Képviselő-testülete a Karcag Város Kultúrájáért Díjat a város érdekében végzett kiemelkedő nevelő-oktató munka elismeréseként adományozta Balajtiné Sütő Margit, a Madarász Imre Egyesített Óvoda óvodapedagógusa részére.

A Karcag Városi Önkormányzat Képviselő-testülete a Karcag Város Kultúrájáért Díjat a város érdekében végzett kiemelkedő nevelő-oktató munka elismeréseként adományozta Pallagi Bernadette, a Györffy István Katolikus Általános Iskola pedagógusa részére.

A Karcag Városi Önkormányzat Képviselő-testülete, a Karcag Város Kultúrájáért Díjat a város érdekében végzett kiemelkedő nevelő-oktató munka elismeréseként adományozta Török Csilla a Karcagi Általános iskola és alapfokú művészeti iskola intézményvvezető helyettese részére.

A Karcag Városi Önkormányzat Képviselő-testülete, a Karcag Város Kultúrájáért Díjat a város érdekében végzett kiemelkedő nevelő-oktató munka elismeréseként adományozta Poórné Tassi Ildikó, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és pedagógusa részére.

A Karcag Városi Önkormányzat Képviselő-testülete a város művelődése, művészeti élete érdekében végzett kimagasló munkájának elismeréseként a Karcag Város Kultúrájáért Díjat adományozta Bartha András fafaragó népi iparművész, magyarnóta énekes részére.

A Karcag Városi Önkormányzat a Karcag Város Sportjáért Díjat adományozta Jobbágy Gergő László pedagógus, kézilabda edző részére.