Karcag Város Önkormányzatának, a járás vezetőinek, óvodáinak, iskoláinak, a pártoknak, a civil szervezeteknek és az intézményeknek a képviselői jöttek el emlékezni. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyén a Kováts Mihály Huszárbandérium huszárjai zászlóbehozatala után a Himnusz közös eléneklésével kezdődött az ünnepség. A műsorban közreműködött Kovács Bianka, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium tanulója és a Karcagi Rézfúvós Kvintett.

Emlékező beszédet Dobos László, városunk polgármestere mondott.

Tisztelt Megemlékezők!

- Épp 170 éve vált az aradi vesztőhely nemzeti kegyeletünk oltárává! A mintegy 6 emberöltő történelmi idő mérve talán nem tűnik olyan soknak, mint amilyen sok változást hordott magában e hol dicső, hol tragikus bő másfél század. Jöhettek azonban bármilyen viharok is a magyar nemzet számára október 6. megmaradt október 6-ának, az aradi 13 főtiszt, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és mártírtársaik kivégzésének emlékeként! A magyar nemzet nem felejt! - mondta a szónok.

- E nemzeti gyásznap megőrizte jelentését, megőrizte mondanivalóját! A magyar nemzet akkor is, amikor a sors a mélységbe nyomta kiáltott az aradi mártírok bálványozott alakjaihoz! 170 év távlatából tegyük fel a kérdést: Mi teszi e gyásznapot emlékezetünkben dicsőségessé, miért tesz minket tragikus jelentése ellenére büszkévé?

Mi magyarok önmagunk sorsát látjuk vértanúinkban: tehetséggel megáldott, elveik mellett elkötelezett emberekről szól e nap. A szabadság és függetlenség eszményéről is szól, amelyért az aradi tizenhárom meghalt. A ránk váró feladat és kötelesség vállalásáról is szól, amelyért áldozatot kell hozni! A szabadságharc bukása hadtörténeti szempontból az ország ellen intervenciót elkövető orosz cári hadseregen múlt, ezt az osztrák hadsereget irányító politikai-katonai elit is jól tudta. Haynau osztrák főparancsnok és I. Ferenc József császár mégis felháborodva fogadta, hogy Görgey Artúr és fővezéri törzse 1849. augusztus 13-án az orosz tisztek előtt tette le a fegyvert, holott a magyar fél ezzel a nemzetközi közvélemény előtt tudatta veresége tényleges okát. Az osztrák vezetők felháborodása féktelen bosszúvágyba csapott át, a politikai kompromisszum reménye szertefoszlott. A magyar tábornoki kart letartóztatták, és az aradi várba zárták hadbírósági tárgyalásukig. Az aradi foglyok még reménykedtek abban, hogy 1849. október 4-én, az uralkodó névnapján amnesztiát kapnak. De minden remény szertefoszlott, mert helyette Haynau végzése érkezett meg. Másnap reggel hét órakor Kari Ernst törzshadbíró felsorakoztatta a tábornokokat, s kihirdette az ítéleteket. Ezután megbilincselték, majd visszavezették őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy együtt tölthessék az utolsó napot.

170 éve, 1849. október 6-án, egy szombat, estén szürkületkor vezették elő az első négy halálraítéltet: Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid tábornokokat és Lázár Vilmos ezredest. Kiss és Schweidel, mint nem harcoló alakulatok tagjai, kegyelemből kaptak lőpor és golyó általi halált, Dessewffy és Lázár pedig azért, mert osztrák és nem orosz tábornokoknak adták meg magukat. Kiss Ernő a kivégzőosztag lövése előtt a legenda szerint felkiáltott: „Isten büntesse meg hóhérainkat!” Talán éppen ezért, talán a véletlen műve volt, hogy a kivégzőosztag lövései elkerülték, így társai agyonlövése után őt közvetlen közelről végezték ki. Az általuk csatatereken oly sokszor legyőzött és megalázott osztrák hadsereg dühös vérszomjának ezután következett az újabb fejezete. Elővezették a kötél általi halálra ítélt kilenc tábornokot: Lovag Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezic Károly, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és gróf Vécsey Károly tábornokok. Sorsuk sötétedéskor teljesedett be, a jogtipró és kegyetlen osztrák ítélőszék után Isten ítélőszéke elé kerültek! - idézte fel Dobos László, majd így folytatta: a mai szemmel nézve koncepciós ítéletek kiszabásában kulcsszerepet játszó Ernst törzshadbíró és az ítéletek lebonyolítását végző Howiger várparancsnok a kivégzést követően elrettentésül az elítéltek tetemét közszemlére tette. Nemeskürty István művéből ismert részlet, hogy ekkor már Arad szerte félreverték a templomok harangjait, az osztrák katonák pánikszerűen futkosva próbálták csitítani a városon végigfutó dühöt és felháborodást. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen földelték el.

- Tisztelt Megemlékezők!- folytatta emlékezést a városvezető: emlékezzünk Kiss Ernő vértanú szavaira: Isten büntesse meg hóhérainkat! És azt se feledjük, amit a beszéd elején említettem: a magyar nemzet nem felejt! Az 1848-49-es magyar szabadságharcot lezáró aradi kivégzések, a szintén ekkor kivégzett gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, a később kivégzett tisztek, így például Kazinczy Ferenc fia, Kazinczy Lajos és társaik példája történelmi üzenetet hordoz! Az üzenet, amit a honvéd főtisztek hősiességére emlékezve évente megfogalmazunk, a nemzet egész számára érvényes figyelmeztetésekben ragadható meg! Lélekszámban kis nemzet a magyar, de lelkében óriás! Azonban jövője és további felemelkedése kérdésessé válik, ha a nemzet egésze érdekében nem tudunk együtt és jól dönteni! 170 év után ma ismét döntések és válaszutak előtt állunk. Hat emberöltő igazolta, hogy az idegen eszmék, a szélsőségek tévútra vitték nemzetünket! A magyarság jövője a családjára, a nemzetére és a múltjára büszke, hagyományaihoz ragaszkodó magyarságban gyökerezik. Isten áldja e napon is mártír hőseinket! Köszönöm a figyelmet! - zárta ünnepi beszédét Dobos László, majd koszorúzás következett.

A Karcag Városi Önkormányzat nevében Dobos László polgármester, Kovács Szilvia és Gyurcsek János alpolgármesterek, valamint Rózsa Sándor jegyző helyezte el az emlékezés koszorúját az aradi vértanúk emlékkövénél, az Országgyűlés nevében dr. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő, majd a járás vezetői, az intézmények, a pártok, a civil szervezetek képviselői is elhelyezték virágaikat az emlékműnél.