Gyerekkorától pedagógusnak készült, történelem-latin szakra jelentkezett Debrecenbe, majd felvette a néprajzot is. Gunda Béla professzor és Borsák István professzortól sok tudástkapott.

Történelem-latin szakos tanári és néprajzos-muzeológus diplomával a tatai múzeumba került, majd a kunszentmiklósi gimnáziumba. Onnan a Néprajzi Múzeum kutatója lett, a magyar pásztor művészettel foglalkozott és kiállítást rendezett belőle.
1984-ben doktorált, nagy fájdalma, hogy a disszertációja a tiszántúli szarufaragásokból még nem jelent meg könyvben.

Évekig dolgozott a Népi Iparművészeti Tanácsban, majd a karcagi Népművészeti Háziipari Szövetkezet elnöke volt, utána egy budapesti gimnáziumban tanított.
Nyugdíjasként szülővárosában szeretné visszaadni ezt a rengeteg információt, tudást, amit 50 év alatt összegyűjtött. A Nagykunsági Népművészek Egyesületek elnökeként könyveiben a kun kapuknak a kun hímzésnek is emléket állított, most is két könyvön dolgozik.