A Déryné Kulturális Központban berendezett kiállítás minden egyes tablóján egy- egy fotó emlékeztet az eltávozottakra.

Varga- Mici István:Eljött az a szentek napja, hét évvel ezelőtt, mikor gondolkodtam, hogy gyújtok egy gyertyát. Nagyon szomorúan elgondolkodtam, hogy kiért is gyújtsak? Próbáltam összeszedni a gondolataimban, hogy egyértelmű, az első, gyújtottam a Jézusért, édesanyámért, szüleimért. De kezdtem összerakni magamban, hogy akkor miért ne gyújtsak a bátyámért? Hú, de sokan lettünk. Hát, annyi gyertyát nem tesznek az asztalomra, gondoltam. És az a gondolat támadt, hogy egy gyertyát mindenkiért.

FEHÉR SÁNDOR: Ezek az emberek, akik itt vannak fotókiállításon, ezek lehet, csak az emlékekben élnek. Nektek. De mondtam: azok halnak meg, akit elfeledünk. És élnek bennetek és azért élnek bennetek, mert vannak olyan dolgok, amit nem akartok elfeledni. És valójában azért, mert szerettétek, vágyakoztatok arra az emberre. Vágyakoztatok arra, hogy vele leüljetek egy asztalhoz. Vagy egyetek vele, vagy szót váltsatok vele. Mert kedves volt a szíveteknek. És ezért van az, hogy az hal meg, akit elfeledünk.

Az egész országban Karcag az egyetlen település, ahol a helyi roma nemzetiségi önkormányzat megemlékezik az eltávozottaskról Mindenszentek alkalmából.

FARKAS LÁSZLÓ, a vármegyei cigány nemzetiségi önkormányzat elnöke: Sajnos ez az emberi lét: élünk és egyszer elmúlunk. A lényege az, hogy nem mindegy, hogy hogyan múlunk el. Úgy múlunk el, hogy elfelejtenek bennünket, vagy úgy, hogy emlékezni fognak ránk az idők végezetéig.

A mécses, később a gyertya lángja már az ókorban is az örök világosságot, az életet jelképezte. A nyugati kereszténységben a nyolcadik század óta létezik az a halottkultusz, amelyet ma Mindenszentekként ismerünk.

BALOG LÁSZLÓ: Mi is az élet egyáltalán? Hogyan tudjuk definiálni, közülünk akárki, hogy mit is jelent az a szó, hogy élet. És én úgy definiálom magamnak, hogy az élet a születés és a halál közt eltelt idő. Melynek van árnyékos oldala és van napsütötte oldala. Van sima és van göröngyös útja. Vajon melyikre vágyik az ember? Hát, mindegyik a napsütötte oldalra vágyik. Mindegyik a sima útra vágyik. De vajon sikerül- e ez neki? Mindegy- e az, hogy ki, hova, milyen körülmények közé és milyen családba születik? Hiszen ez fogja neki meghatározni a születésétől az elmúlásáig eltelt időt.

A megemlékezés zárásaként a kiállítás látogatói meggyújtották azt a gyertyát, amely egyetlen fényforrásként emlékeztet mindenkit, minden eltávozottra.