Eddig már több mint 6800 szövetkezeti hitelintézeti tag, azaz takarék és tulajdonos csatlakozott a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló törvény kapcsán az Általános Jogok Biztosához elküldött beadványhoz. A tagok aláírását tartalmazó csatlakozó nyilatkozatot a múlt héten juttatta el az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség az ombudsmani hivatalnak. Az OTSZ július 15-én, a törvény hatályba lépése után fordult a Biztoshoz, mert álláspontja szerint a hatályos jogszabály súlyosan sérti az Alaptörvényben megfogalmazott alapjogi rendelkezéseket és beavatkozik a polgári jogi jogviszonyba is. Az OTSZ információi szerint az Ombudsman – a törvény kapcsán beérkezett többi kezdeményezéssel egyetemben – érdemben foglalkozik a beadvánnyal.

Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény alapján az Alapvető Jogok Biztosához bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, tevékenysége vagy mulasztása a beadványt tevő személy alapvető jogát sérti. Ha a beadvány alapján feltehető, hogy a hatóságnak nem minősülő szervezet tevékenysége vagy mulasztása természetes személyek nagyobb csoportjának alapvető jogait súlyosan sérti, az Alapvető Jogok Biztosa kivételesen ez esetben is eljárhat. Az Alapvető Jogok Biztosa kezdeményezheti a jogszabályok Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságnál.

Az OTSZ álláspontja szerint a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági vonatkozású jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény súlyosan sérti a Magyarország Alaptörvényében megfogalmazott alapjogi rendelkezéseket, illetve súlyosan beavatkozik polgári jogi jogviszonyba is, az alábbi okoknál fogva:

-Sértik a magántulajdon védelmének elvét a törvény azon rendelkezései, amelyek a Takarékbankban meglévő jelenlegi tulajdoni arányokat egyoldalú állami beavatkozással megváltoztatják.

-A törvény nem biztosít a tulajdonosnak jogot arra, hogy érdemben beleszóljon az általa tulajdonolt társaság működési szabályainak megalkotásába, nincs lehetősége arra, hogy a korábban megszerzett jogait továbbra is érvényesítse.
-A szabályozás gyakorlatilag hatósági eszközökkel ruházza fel a gazdálkodó szervezet Takarékbankot azzal a specialitással, hogy a szövetkezeti hitelintézetek egyben tulajdonosai is a Takarékbanknak, így lényegében a tulajdon utasítja a tulajdonost, határoz meg számára kötelezően végrehajtandó intézkedéseket.

-A törvény nem biztosítja a megfelelő piaci verseny lehetőségét a bankszámlavezetés, az eszközök lekötése tekintetében, amely a szövetkezeti hitelintézeteknek, azok tagjainak/tulajdonosainak közvetlen vagyoni hátrányt okoz.

-Sérti az azonos bánásmód jogelvét és a vállalkozás szabadságát, továbbá a tisztességes gazdasági verseny jogát a törvény abban a tekintetben is, hogy szövetkezeti hitelintézetnek minősít olyan pénzügyi intézményeket is, melyek nem szövetkezeti hitelintézeti formában működnek.

-A Takarékbank Igazgatósága kezdeményezheti akár a szövetkezeti hitelintézet kizárását az Integrációs Szervezetből, ami kizárás a hitelintézet működési engedélyének a visszavonásához, s így több munkavállaló számára a foglalkoztatást, a megélhetést biztosító munkahely megszűnéséhez vezet (a tulajdon megszünteti a tulajdonost).

-A törvény preambuluma általánosítást tartalmaz, nem veszi figyelembe az OTSZ tagszervezeteinek valós mutatóit és a tagszervezetek mögött meghúzódó valós önkéntes intézményvédelemből (OTIVA) származó működési biztonságot. Ez a valós helyzettől eltérő következtetések levonását eredményezi, megvalósítva ez által a jó hírnév sérelmének alapjogi elvét.

-A Takarékszövetkezeti Integrációs Szerződést 1993-ban önálló jogi személyként, szövetkezeti formában működő hitelintézetek (takarékszövetkezetek) írták alá, így a törvény magánjogi szerződébe avatkozik be önhatalmúlag, annak legsúlyosabb formáját megvalósítva, a megszűnést kimondva. E körbe tartozik az is, amikor a megszűnő intézményvédelmi alapok vagyona keretében a szövetkezeti hitelintézetek által önkéntes döntéssel teljesített befizetéseik is kötelező jelleggel, jogutódlás következtében „átszállnak” az új Integrációs Szervezetre. Miközben a törvény – kötelező jellegéből eredően – a szövetkezeti hitelintézeteknek, mint tagintézményeknek nemhogy döntési, de még véleményalkotási jogot sem biztosít e kérdésben. Ez nem felel meg az Alaptörvényben a jogrend stabilitása és a személyek alapjogainak alkotmányos, szabad gyakorlására vonatkozó alapelveknek, így különösen a jogállamiság és jogbiztonság követelményének.

A törvény gyökeresen ellentétben áll a szövetkezeti eszmével is, amely szerint a szövetkezetek tagjaik önkéntes elhatározásán alapuló jogi személyiséggel rendelkező, „alulról' szerveződő szervezetek, azaz létrejöttük nem alapulhat jogszabály kötelező előírásán, kényszerén. Ezzel ellentétben a törvény szerint a szövetkezeti hitelintézet működési engedélye fenntartásának feltétele, hogy a szövetkezeti hitelintézet az Integrációs Szervezeti tagságát folyamatosan fenntartsa és a Takarékbank részvényével rendelkezzen, az Integrációs Szervezet által megszövegezett alapszabállyal rendelkezzen, súlyos jogkövetkezmények előírása mellett teljesítse. A törvény bevallottan a tulajdonosi korlátok miatt alkalmaz jogszabályi kötelezést.

Az elfogadott törvény továbbá ellentétes az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) tiltott állami támogatásról szóló rendelkezésével és a Szerződésben rögzített szabad letelepedési joggal is, valamint nem felel meg a 2006/48/EK módosított irányelvnek.

Magyarország Alaptörvényében megfogalmazódó Nemzeti Hitvallással teljesen mértékben azonosulva és a nemzeti tulajdonban lévő szövetkezeti hitelintézetek által ennek szellemében végzett, a vidéki társadalom, lakosság és vállalkozások, valamint önkormányzatok részére nyújtott pénzügyi szolgáltatást biztosító tevékenysége során az OTSZ és tagszervezeti vallják, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend és az igazság kiteljesítése.

A Nemzeti Hitvallásra alapulva az Alaptörvény rögzíti, hogy Magyarország jogrendszerének alapja az Alaptörvény, amely és az annak alapján megalkotásra kerülő jogszabályok mindenkire kötelezőek. Az Alaptörvény azt is kimondja, hogy rendelkezéseit a benne megfogalmazott célokkal, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni és jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.

Mindezek szellemében, a törvénnyel kapcsolatos alkotmányos és jogi aggályok nyomán az OTSZ kérte, hogy az Alapvető Jogok Biztosa – az Alaptörvény és a 2011. évi CXI. törvény szerinti jogkörében eljárva – kezdeményezze a törvény Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát, illetve a törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát az Alkotmánybíróságnál.

Az Alapvető Jogok Biztosa az OTSZ kezdeményezését és a törvény kapcsán kapott többi beadványt már vizsgálja.

Az OTSZ által benyújtott kezdeményezéshez már ez idáig több mint 6800 szövetkezeti hitelintézeti tag/tulajdonos is csatlakozott, s ez a szám még tovább növekedhet.