A megjelenteket dr. Nagy Molnár Miklós múzeumigazgató köszöntötte, majd Szepesi Tibor polgármester az alábbi gondolatokkal ajánlotta be a téglások kiállítását.

- A kiállításon is számtalan érték halmozódott fel, melyek egyediek és egyedülállóan magyar különlegességek. Amikor értékekről beszélünk, akkor nyilván mindenkinek más és más jut eszébe, saját életéből kiindulva tart fontosnak, vagy még fontosabbnak különböző dolgokat, szokásokat, tárgyakat. Amikor fontosnak tartunk tárgyakat, az valahogy megragadja egész lényünket, lelkületünket, beszéljünk akár tárgyakról, akár szokásokról. A különbség az, hogy a szokásokat át lehet venni, meg lehet tanulni, és a mindennapi életünk során fel lehet használni. Ilyenek a népdalok, a néptáncok, közmondások, szólások és még folytathatnám a sort.

A tárgyakat pedig egyszerűen össze lehet gyűjteni. Ez persze lehet intézményesített formában, hiszen most is egy múzeum falai között vagyunk, de ezt lehet személyre szólóan, vagy akár kisebb csoportokban is gyűjteni. Mindkét esetben azonban a gyűjtés hobbija magában foglalja a tárgyak felkutatását, beszerzését, rendszerezését, kategorizálását, tárolását, karbantartását és persze bemutatását is. Lehet gyűjteni sokfélét. Sokszor néha még mosolygunk azon, hogy mi mindent lehet gyűjteni. Amikor készültem a megnyitóra, elgondolkoztam, hogy az én életemben volt-e olyan, hogy valaha valamit gyűjtöttem, aztán persze megtaláltam a fiókomban gyerekkorom bélyeggyűjteményét, amit féltve őrzök a mai napig.

Megtaláltam a szekrényben a feleségem által elkezdett szalvétagyűjteményt, aztán amit a gyerekekkel folytattunk tovább és megígértem, hogy beszélek arról is, hogy ismeretségi körömben vannak olyanok, akik kávéscukrot, tűzoltóautót vagy akár gyűszűt gyűjtenek. És talán egy pár évtizede, egy 15-20 éve lett egy olyan ismerősöm is, leginkább akkor derült ki számomra, hogy van, aki téglát gyűjt. Persze először rögtön azt gondoltam, hogy na jó, építkezik. De aztán, amikor láttam azokat a téglákat és meghallgattam azokat a történeteket, részese lettem annak a tudásnak, akárcsak töredékének is, amely egy-egy ilyen tégla mögött meghúzódik, akkor már csak ámultam és bámultam amikor először volt szerencsém kiállítás formájában is megtekinteni ezeket a rendszerezett téglákat. Egy kicsit utána is olvastam a rajtuk megjelenő szimbólumoknak, bélyegeknek, feliratoknak, akkor állt össze egy teljes kép arról, mit is jelent elhivatott téglagyűjtőnek lenni. Mi is tehát a tégla, a gyűjtött tégla.

A tégla mindannyian tudjuk, a legrégebbi építőanyagunk története egyidős a civilizációval, hiszen az agyagtéglát már Krisztus előtt tízezer évvel ismerték. A legjelentősebb mérföldkő a Krisztus előtti 3000 körül az égetett tégla megjelenése volt. Az égetett tégla, mint tudjuk, ellenálló, így lehetővé tette olyan tartós szerkezetek megépítését ott is, ahol erre korábban nem volt mód. Ahogy lelkész ( -értsd Fodor Gusztáv) úr is bizonyára megerősít ebben, a Bibliában például Mózes első könyvében így írják: jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, , tehát egy olyan erős építőanyagról beszélünk, amely több mint tizenegynéhány ezer év óta meghatározója a civilizációnak. Ezeket a téglákat aztán, hogy eredetüket be lehessen azonosítani, ellátták bélyeggel, téglajellel már az ókori Rómában is. Magyarországon egyébként Európában egyedülálló formagazdagságban készítették az elmúlt kb. 400 évben a bélyeges téglákat. Egyes becslések szerint a számuk meghaladja a 30 ezer féle darabot.

A téglabélyegek kapcsolódnak Magyarország főnemesi, nemesi társadalmához, egyházi méltóságokhoz, jeles eseményekhez, hazánk ipari forradalmához, népi szimbólumaihoz. Sehol másutt nem alkalmazzák hozzánk hasonló módon a téglabélyegeket, sehol másutt nem jelenítették meg a téglákon, ennyire szerteágazóan az egyházi és a világi személyiségek neveit és történelmi eseményeit. Ebből a közel 400 évből kaphatunk most ízelítőt a mai kiállítás megnyitón. Nagyon köszönöm a kiállítóknak, a kiállító szervezőinek, igazgató úrnak, munkatársainak, hogy lehetővé tették számukra a múlt ilyen formában való megismerését. Végezetül engedjenek meg egy személyes kitérőt és egy hozzá kapcsolódó meglepetést is, remélem az lesz. Sokszor elgondolkodtat engem és gondolom másokat is egy-egy régi épület megtekintésekor, hogy mi lenne, ha a falak beszélni tudnának.

Arra nem is gondolunk, hogyha a falak nem is, de a bennük levő téglák, amelyekről azok az ódon házak, egykori épületek felépültek, gyakran valóban mesélnek, agyagba égetve vallanak tulajdonosukról, készítőjükről, a helyről, a korról, és akár hozzá kapcsolódó emlékekről is. S nemcsak mesélnek, hanem ha személyes érintettség is van benne, akkor lehet, hogy emlékeket, emlékek sorát hozzák elénk. És így vagyok ezzel én magam is, hiszen az elmúlt időszakból két olyan épület vált a természet vasfoga miatt a múló idő emlékévé, amely számomra meghatározó volt. Az egyik ilyen a Liget úti sportpálya öltözője, amelyet tudjuk, hogy 1968-ban az akkor már egyébként lebontott Tüzép épület egykori tégláiból építettek. Ez az új létesítmény építése miatt most elbontásra került, de valahogy nem tudom, milyen belső indíttatásból én úgy éreztem, ebből néhány téglát elhozok innen, ott kell, hogy legyen a birtokomban, az udvaron.

A másik ilyen ikonikus épület az a villanymalomnak épülete, amely szintén leromlott állapota miatt került lebontásra. Merthogy egész gyerekkorom e mellett, ezek között a falak között telt el, szándékosan kerestem néhány téglát és vittem haza emlékül, megőrizve azokat az emlékeket, akárcsak ránézve is ezekre a téglákra, amelyek előtörnek bennem, biztos vagyok abban, hogy másnak az udvarán is vannak olyan téglák, amire ha ránéz, akkor valamifajta személyes emlék kapcsolódik hozzá. Nos, ezek között a téglák között aztán, mikor kipakoltam, találtam egy érdekes jelölésű téglát, amelyet ma szeretettel és tisztelettel szeretnék átgyújtani az egyesületnek és ezzel a kiállítást örömmel megnyitom és adom át a nagyközönség számára. Keresse mindenki azokat a múlt értékeit, amelyet önmagának, vagy akár az egész családjának megtalál benne - kívánta a városvezető.

A kiállítókat Kovács György karcagi gyűjtő mutatta be a jelenlévőknek. A tégla gyűjteményt november 18-i g lehet megtekinteni.