Vele beszélgettünk az elmúlt évtizedekről.

- Nagyon örültem a díjnak és megtiszteltetésnek vettem. Igazán köszönhetem ezt a tantestületnek, akik mindig mögöttem álltak és vezetőként is segítették munkámat. Köszönöm az iskolavezetésnek, hogy látták azokat az erőfeszítéseket, amit évtizedeken keresztül a Kiskulcsosi iskoláért tettem, s köszönöm a képviselő-testületnek is, hogy elismerték a szakmai tevékenységem - mondta a díjazott, akinek pályaválasztása tulajdonképpen gyerekként eldőlt, hiszen pedagógus volt édesanyja is.

- Ez valóban sokat segített, illetve az, hogy köztem és a húgom között elég nagy a korkülönbség, s pici korától kezdve a róla való gondoskodás, törődés beleivódott a szervezetembe. Így egyértelmű volt a testnevelés-matematika szakos tanári pálya. A testnevelés volt az alap, sportolni az Arany János iskolában kezdtem, az atlétikát még Tömöry tanár úr vezetésével, illetve a tornát a gimnáziumban is folytattam. Igazán a másik szak volt a kérdéses. Sokáig érdekelt az orosz, a földrajz, de a matematika világa is mindig elragadott. Úgy gondolom a két különböző terület miatt más-más oldalról tudtam a gyerekeket megismerni és fejleszteni. Amikor '83-ban végeztem, a férjem - Futó Lajos - bárándi, így pályám ott kezdtem, majd két év után Karcagra költöztünk. A Kováts Mihályban dolgoztam gyes mellett, s 1990-ben, amikor a középső fiam másfél éves lett, a Kiskulcsosi iskolába hívtak, ahol mostanáig dolgoztam - sorolja Futóné Szabó Margit, aki igyekezett megszerettetni a gyerekekkel a sportot és a matekot is.

- A sport adta magát, a szép füves környezetben az állóképességi sportok felé mentünk el, a duatlon, a triatlon, az atlétika versenyek, illetve a matematikában az érdekesség az, hogy minden osztályba kerül egy kis mag, aki tehetséges és érdeklődő, őket játékos feladatokkal lehetett motiválni. S a Zrínyi matematikától kezdve az Alapműveleti vagy a Curie matematika versenyek mind más-más területet fejlesztettek a gyerekeknek, s mivel érdeklődőek voltak, szívesen csinálták. Mindig is hangsúlyoztam az iskolámban vezetői tevékenységem alatt is, hogy mennyire fontos a tehetséggondozás.
- Futóné Szabó Margit azonban saját maga is sokat tanult alapdiplomája mellé, hogy segíthesse kollégáit, tanítványait.

- A kollektívának is kerestem a lehetőségeket. Ahogy beindult az informatika világa, ECDL tanfolyamot szerveztünk, a férjem volt az oktató, mint informatika tanár. Ez a tudás sokat segített a mindennapi munkában, később az online oktatásban is. Nemrég a geomatek tanfolyamot végeztük el tizenketten a tantestületből, hiszen látni kell, hogy a gyerekek most ebbe az irányba érdeklődnek, s ezeket a játékos, online feladatokat nagyon szívesen végzik.
- A Kiskulcsosi iskolában a szülői közösség mindig nagyon összetartó volt, ami segítette a tanárnő vezetői munkáját is.
- Ecsedi Irén igazgatónőtől vettem át a jótékony bálok hagyományát, s valóban így tudtuk fejleszteni a nyelvi, a természettudományi laborunk, de kerékpártárolót építettünk, kerítést újítottunk fel. A szülői közösséggel együttműködve tudtuk a bált mindig létrehozni a dekorációtól a műsoron át, de a gyerekek is segítettek. Mindig azt mondtam, hogy nekem a Kiskulcsosi iskola a második otthonom, a szülők, a kollégák, a második családom, az osztályom az én gyerekeim. Sokszor talán több időt is töltöttem az iskolában, mint itthon. Nagyon támogató volt mindenki, az eredményeket közösen értük el. Én törekedtem a felzárkóztatásra, igyekeztem minden lehetőséget kihasználni, hogy aki lassabban halad, az is a minimum követelményeket teljesítse. Mindig fontosnak tartottam a tehetséggondozást is. A sport olyan, hogy amelyik gyerek érdeklődő, őt nem is kell nagyon motiválni, csak terelgetni, hogy megtalálja saját sportágát. A matematikában is lehet tehetségeket felfedezni. Fontos, hogy minél több területen lehetőséget biztosítsunk a gyerekeknek, hogy megmutassák tehetségüket, hiszen mindenki tehetséges valamiben, csak meg kell találni, hogy miben. A szabadidős tevékenységekhez minden pályázati lehetőséget kihasználtunk. Én a Javíts egy jegyet! pályázattal az osztályomat elvittem a Kamaszfesztiválra, a Határtalanul pályázattal - ami a mai napig is működik - Felvidékre, Szepsi környékére mentünk, ma inkább Erdélybe, az Erzsébet-táborokat is kihasználtuk, hiszen ezek fontosak a gyerekek kapcsolatának, közösség formálásának, illetve az egymás megismerésének biztosítására - az iskola mellett azonban a család is fontos volt mindig számára. Három fia már felnőtt, önálló életet élnek.

- Lajos fiam gépészmérnök, Pesten dolgozik. Zsolt gyógyszerész lett, Pesten lakik és dolgozik, Tamás Gödöllőn lakik és Pesten dolgozik. Az, hogy kettő gépészmérnök lett, az apuka hatása - Futó Lajos, a Szentannai Református Középiskola gépészmérnök tanára - is. Sikeres emberek, mindenki megtalálta az érdeklődésének megfelelő pályát. Három unokám van, igyekszek a nagymamai teendőket ellátni. Lali 9 éves, harmadik osztályos volt, a húga elsős volt, nagyon eleven. S van egy 8 hónapos unokánk, Zéni. Szeretünk túrázni, kirándulni. A nyaralást idén sikerült úgy összehozni, hogy a családból mindenki ott volt. Van egy baráti társaságunk, velük hétvégeken kirándulunk, túrázunk. Kerékpározni is nagyon szeretünk a Tisza-tó körül, de Bucsára, Berekfürdőre is áttekerünk a férjemmel, ez is kikapcsolódást nyújt.