- Nem voltam szolgálatban november ötödikén, az esti órákban történt. A barátnőmmel autóval haladtunk a Sajó utcán, amikor azt vettük észre, hogy a Móricz Zsigmond utca egyik lakóháza udvarán körbálák égnek. Arra kanyarodtunk, megálltunk a ház előtt, kiszálltam, becsengettem a házba a lakókhoz, közben telefonon hívtam a karcagi tűzoltóság ügyeletét, hogy mi történt. Míg beszéltem a kollégákkal, folyamatosan csöngettem a lakóknak, de erre nem reagáltak. A barátnőm nyomta az autónak a kürtjét, de erre sem reagáltak - mondta a tűzoltó, aki látva a szobában a fényt, tudta, hogy otthon vannak a lakók, így gyorsan cselekedett.

- Átmásztam a kerítésen, bementem az udvarra és az ablakon, amelyikből a fény szűrődött, bekopogtam a lakóknak, hogy azt már hátha észreveszik. Ezután hátramentem, kerestem valami eszközt, amivel lehetne oltani. Egy fára tekerve találtam is egy kerti slagot. Ekkor jött ki az egyik idősebb úr, a lakó. Mondtam neki, hogy már egész komolyan ég a tűz, a körbálák tárolója is kezdett nagyon-nagyon égni.
Mondtam a lakónak, hogy szerelje fel a csapra a slagot, akkor kijött egy idős hölgy is, kérdeztem tőle, hogy a Suzukinak hol van a kulcsa, mert akkor kiállnék, nyissa ki a nagykaput. Beültem és kiálltam az autóval az udvarról, mire visszamentem az idősebb úr már felszerelte a slagot a csapra, átvettem tőle és elkezdtem oltani a tüzet, amennyire sikerült. Az egyértelmű volt, hogy azzal esélytelen eloltani, de próbáltam menteni a menthetőt. A lényeg az volt, hogy ne terjedjen át a tűz a birkáknak a hodályára.

Jöttek a kollégák és ők átvették az oltást - emlékszik vissza Nagy Imre.
- 22 körbála elégett, de a birkákat sikerült megmenteni a gyors segítségnek köszönhetően. Tulajdonképpen ezért lett tűzoltó is Nagy Imre, hogy tudjon segíteni az embereknek. 21 éve szerelt fel a tűzoltóságra.
- Örültem, büszke voltam, s jólesett polgármester úr elismerése, hogy így gondolnak az emberre és elismerik a munkáját.