A karcagi fazekasság a 18. század második felében kezdett kialakulni, Györfi Sámuel városba kerülésével. A 19. században a városban dolgozó mesterek nem alakítottak ki sajátos helyi stílust.

Kántor Sándor elemi iskolai tanulmányait követően került az akkori egyetlen karcagi fazekas műhelyébe, Ácsi Kovács Jánoshoz tanulónak. Györffy István néprajzkutató irányította figyelmét Tiszafüred fazekasságára, majd Mezőcsát, Pásztó és Gyöngyös fazekas hagyományaira.

1953-ban az elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet, majd a Brüsszeli Világkiállításon Grand Prix díjat kap, 1978-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Esztergomba az ő munkái mellett két, már sajnos szintén elhunyt tanítványa, ifj. F. Szabó Mihály és Sz. Nagy István munkái láthatók.