Az emberi találékonyság, mint tudjuk, végtelen. Számtalan találmány és új megoldás születik nap, mint nap, aminek egy részéről sajnos kiderül, hogy semmire nem használható. Egy másik kategória azonban, mikor valami olyat találnak ki, ami az eredeti rendeltetésének nem felel meg, de hoz valami olyan megoldást, ami más célra tökéletesen beválik. Ezekből szedegettünk most érdekes történeteket ragasztókról egy csokorral.

A Tesa és az első ipari ragasztószalag

A Tesa termékek története egy félresikerült sebtapasz fejlesztéssel indult közel 125 évvel ezelőtt. A gyógyszerész Paul C. Beiersdorf azzal kísérletezett, hogy sebtapaszt állítson elő, ami egy kicsit túl jól sikerült. Remekül tapadt, sőt túl jól, mert irritálta a bőrt, ezért eredeti céljára alkalmatlannak bizonyult. A cég új tulajdonosának jött azonban egy remek ötlete és 1896-ban a fejlesztésből piacra dobta a világ első ipari ragasztószalagját, amit aztán számtalan fejlesztés követett. Többek között olyan is, ami még a világűrt is megjárta.

A majdnem kukába került öntapadós jegyzetlap

Az öntapadós jegyzetfüzetek a világ egyik legnépszerűbb irodaszerei, de történetük korántsem így indult. Úgy ötven évvel ezelőtt azzal nagy ambícióval kezdtek fejleszteni, hogy létrehozzák a világ legerősebb ragasztóját. A végeredmény azonban pont ennek ellenkezője, a világ leggyengébb ragasztója lett. Volt azonban néhány előnyös tulajdonsága: többször újra tapadt és nyom nélkül lehetett eltávolítani bármilyen felületről. Innen már csak egy lépés volt a post-it megalkotása, aminek népszerűsége egy kis marketing segítségével robbanásszerűen kezdett növekedni.

A kétszer feltalált pillanatragasztó

A cián-akrilát alapú pillanatragasztót először a második világháború idején találta fel H. W. Coover, aki eredetileg nem ragasztót akart csinálni, hanem a kézifegyverek irányzékához felhasználható, tökéletesen átlátszó anyagot, ami törhetetlen és az üvegnél is jobb optikai tulajdonságokkal rendelkezik. A kísérletekben előállított anyag ezt mind tudta is, de volt egy nem kívánatos tulajdonsága is: mindenhez pillanatok alatt hozzáragadt. Pont ezért le is álltak a fejlesztéssel, és csak egy évtizeddel később, szintén más irányú kísérletek közben figyeltek fel rendkívül erős ragasztóhatására. A pillanatragasztót ez után kezdték ragasztóként forgalmazni.