Megérkezett a kemence, így elkezdődhetett a munka.

A fazekasmester most épp több méretben készít miskakancsókat, emellett minden olyan fazekas árut, ami most a lakáskultúrába beilleszthető. A hagyományokat ápoló dolgok készülnek, olyanok, ami a fazekasházban látható, azok replikáit készíti Sz. Nagy István, akinek legkedvesebb motívumai a Kántor Sándoré, de a mezőcsáti átkarcolt kerámiát is szereti, de természetesen édesapja vonalát is továbbviszi munkáin.

Még az út elején jár, így saját motívumai nincsenek. Az ember alakú edények mellett nagy kedvencei a fazekak, a szilke, de kihívás az a bokály, amihez nagy gyakorlat szükséges.

Apja műhelyében fatüzelésű kemencével tanulta meg az égetést, de a tájházban a legmodernebb, elektromos kemencével dolgozhat.
Ott jártunkkor tette be az első miskakancsóját és a nyári táborban, a gyerekek által készített edényeket égestére - kicsit izgulva, de itt már digitális minden, úgyhogy egyenlően biztosítható a szükséges hőfok.

A fazekas szakma a kihívásokról szól, minden egyes agyagrög, amit odarak a korongra, egy kihívás, míg abból edény lesz.

Nyáron sok Erzsébet táboros, zenei táboros és a Nemzetközi Ifjúsági Találkozó keretén belül külföldön élő magyar fiatalok is látogattak a tájházba, de az ország más tájáról is érkeznek vendégek, akik akár ki is próbálhatják a korongozást, a kész alkotásokat mostantól ki is tudják kemencében égetni.