A megyei bajnokság 24. fordulójában a karcagi együttes Törökszentmiklós csapatát fogadta a Liget úti Sporttelepen. A hazaiak rapszodikus teljesítményük nyomán a hetedik helyről várták a találkozót, ráadásul a múlt heti, Fegyverneken játszott 6:6-os döntetlen után kérdéses volt, sikerül-e majd rendezni a sorokat a jó erőkből álló, a tabella negyedik pozícióján tanyázó miklósiak ellen. Ellenfelünk nem csak a három pontért érkezett Karcagra, de Tarjányi Csaba gárdája az idegenbeli mérlegük kozmetikázását is célul tűzte ki a mai délutánon.

Jó iramban kezdődött a mintegy 120 néző előtt megrendezett mérkőzés, aminek az 5. percében a karcagiak máris előnybe kerültek, miután Erdei egy ügyes labdaszerzést követően kiugratta Kiss Sándort, fiatal játékosunk pedig a meccs első helyzetét értékesítve kapásból a jobb alsóba bombázott. Talán a legvérmesebb szurkolói álmokban sem szerepelt ilyen jó kezdés, de a mieink szervezetten, harcosan futballozva már a találkozó korai szakaszában sok dicséretet bezsebelhettek a lelátóról. A vendégek igyekeztek váltani, próbálták nyomás alatt tartani védelmünket, de az Orosz István nélkül felálló hátsó alakzat Szőke és Terjék vezérletével rendre jól állta a sarat. Szerencsére Erdei korai sérülése sem tette görcsössé a Karcagot, a kontrákra berendezkedő játékunk eredményeként pedig a 24. percben sikerült megduplázni az előnyt. Történt, hogy az egész találkozón parádésan játszó Balogh József zseniális szólóra vállalkozott a félpályától, kicselezte és lerázta mind a négy rátámadó védőt, majd jó ütemben emelte át labdát a hosszú oldalra a kifutó kapus fölött, ahol érkezett Nagy Roland, aki az üres kapuba passzolt. A megnyugtató vezetés tudatában továbbra is a saját játékunkat játszhattuk, és hiába pattogott többet a labda a hazai térfélen, a törökszentmiklósiak elvétve tudtak komoly gólhelyzetet kialakítani a kapunk előtt, így 2:0-s eredménnyel vonulhattak pihenőre a csapatok.

A második félidő hasonló forgatókönyv szerint zajlott, mint az első: a törökszentmiklósiak birtokolták többet a labdát, a karcagiak pedig várták a megfelelő pillanatot az ellentámadásra. Nem dőltünk azonban hátra a kétgólos előny tudatában, és az 52. percben gyakorlatilag el is döntöttük a mérkőzést, amikor Nagy szöglete után Szőke Norbert fejjel vette be Török kapuját. A vendégek 3:0 után is becsülettel próbálkoztak a szépítéssel, Tarjányi Csaba cserékkel szándékozott frissíteni a csapatán, de ezen a délutánon nem volt fogás a Karcagon. Belényesi ihletett formában védett, jöhetett lövés közelről, érkezhetett bomba távolról, ő számtalan nagy bravúrt bemutatva nullán tartotta az ellenfelet, és olyan érzése volt a nézőnek, ha reggelig játszanánk, az ő kapuját akkor sem lehetne bevenni. Újabb gólt már nekünk sem sikerült szerezni, az egyre fáradó támadóink kulcshelyzetekben kevésbé koncentráltan döntöttek, de így is magabiztos, 3:0-s győzelmet aratva sikerült itthon tartani a három pontot.

A Karcag remek taktikát alkalmazva, a lehető legjobbkor gólokat szerezve, és egységes csapat benyomását keltve megérdemelten győzte le a tabellán előtte álló Törökszentmiklós együttesét. Szép volt, fiúk!

Halmai Márton