Szeptember harmincadika 2005 óta a Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére a Magyar Népmese Napja. A legnagyobb magyar mesemondó- mesegyűjtő, Benedek Elek 1859. szeptemberharmincadikán született, ezért éppen ezért döntöttek e dátum mellett.

FÖLDVÁRINÉ SIMON ILONA ANNA, igazgató, Karcagi Nagykun Református Általános Iskola:
- Erre az alkalomra nagyon készültek az óvodások, illetve készültek az alsó tagozatos gyerekek, illetve a pedagógusok. Az óvodában, az óvodából a gyerekek a Csokonai könyvtárba mentek a délelőtt folyamán, ahol Szabó Péterné gyerekkönyvtáros mesélt a gyerekeknek, több csoportnak, forgószínpad-szerűen. Az általános iskolában az első- második évfolyamon a délelőtti órákban egy interaktív mesejelenetet néztek meg a gyerekek. És az volt a címe, hogy a „kis gömböc” című mesét dolgozták fel a tanítónénik.

A harmadikosok- negyedikesek a gyülekezeti teremben meséltek egymásnak.

TAKÁCSNÉ CSIKÓS ANIKÓ, igazgató-helyettes:
- Hogy miért is kell sok- sok mesét olvasni? A mesehősöknek nincs múltjuk. Az állandó jelenben élnek. Nem tervezgetnek, hanem cselekszenek, nem elképzelik, hogy hogyan szeretnének élni, hanem konkrét lépéseket tesznek ennek érdekében. Tanuljunk a mesehősöktől!

Számtalan tanulmány erősíti azt, hogy mesét hallgatni, mesét olvasni micsoda jó hatással van a gyerekekre. Mennyire fejleszti vizuális képességeiket, kreativitásuk kibontakozását. Ráadásul a mesének nincs sem alsó, sem felső korhatára.

KESERŰ MARCELL, diák:
- Én elég kis korom óta a mesék világába ragadtam, bekerültem és igazából a mese az egy- ahogy már odabent is elmondták-, egy vár, egy
olyan pont, ahova mindig lehet menekülni, a mesébe mindig bele lehet futni, bárhol, bármit csinálsz, bárhogy érzed magad, a mese az egy olyan pont, ami mindenhonnan kihúz.

A páratlan magyar népmese- kincset a kecskeméti rajzfilmstúdió tette világszerte is ismertté.