Rügyezésnek indultak a fák és cserjék, a nárcisz és a jácint is kibújt a földből. Ez a tavasz közeledtét jelzi. Kosztolnik Béláné minden nap csodállja és őrzi is a hóvirágokat.
De nemcsak ő hanem a gyerekek is szeretik csodálni ezt a tél végi virágot

A hóvirágjait takarja be Ézsiás Antal. Mint mondja melegszik az idő, de a fagytól az őszi falevelkkel lehet megvédeni a hóvirágot és más hagymás növényeket

A hóvirágok élőhelyei az üde, vagy félszáraz lombos erdők, mediterrán és alhavasi cserjések, ritkábban fenyvesek. Földalatti raktározó szervük az 1–2cm átmérőjű hagyma, amelyből két hosszúkás levél hajt ki - fajtól függően - az ősz, vagy a tél végén. A hagymából egy virágzó szár nő ki, amely egy virágot hordoz. A virág jellegzetessége a három nagy, hófehér külső lepellevél (a köznyelvben „szirom”), és az ugyancsak három kisméretű, belső lepellevél, amelyek zöld foltokat vagy rajzolatokat viselnek.
A nagy hóvirágállományokban azonban gyakran előfordulnak az adott faj alaptípusától eltérő példányok. A virág felépítésében többféle változat is kialakulhat, így lehet 2 szárú, 2 virágú, a 2 lepelkörből az egyik hiányozhat vagy a 2 lepelkör éppen egyforma, olykor a belső lepelkör átmenetekkel porzókká alakulhat. Vagy ellenkezőleg: kettőnél több lepelkör (telt virág) alakul ki. A lepellevelek körönkénti száma 3 helyett 1-6-ig változhat.