2003-ban tizennégy elszánt díszmadártenyésztő megalapította a Karcagi Díszmadártenyésztő Egyesületet. Közülük tizenketten karcagiak voltak. Sorra járták a megye akkori településeit, egyre- másra rendezték a nívósabbnál nívósabb kiállításokat. A civil szervezet tagjai az ifjúsági házban rendezett kiállítással emlékeztek az egyesület húsz évvel ezelőtti megalapítására.

VAJÓ SÁNDOR, elnök, Karcagi Díszmadártenyésztők Egyesülete:
"Jelenleg elsősorban ezen a kiállításon a saját tenyésztőink madarai láthatók, de vannak Szajolból, Debrecenből és Nyíregyházáról is kiállítók. Ez ma már nem az a megszokott ezres létszám fölötti madárbemutató, vagy kiállítás, hanem egy sokkal szerényebb, néhány száz madár bemutatásával megvalósult kiállítás."

A kívülálló számára csak a színek, hangok sokasága tűnik föl. Holott a tenyésztőknek, madaraiknak komoly standardokat kell követniük. Az egyedek minősítése is ezek alapján zajlik. Az ítészek figyelik a madár formáját, kiállását, csőre hosszúságát, farktollai szerteágazottságát, vagy éppen összetartását. Komoly nemzetközi fajtaleírások alapján minősítenek egy- egy madarat.

Ezek a madarak túlnyomó részt ausztrál madarak, tehát ausztrál őshonos madarak, a pintyfélék, a papagájfélék, de vannak ezen kívül afrikai, ázsiai és amerikai fajok is. Az igazság az, hogy jelen pillanatban ez már egy szűkebb keresztmetszet a megszokottakhoz képest, mert azért az igazándiból nagy papagájok, az arák, a kakadufélék, ezek sajnos ma a kiállításunkon nincsenek jelen. Bár a nézőink hozzászokhattak ezekhez a madarakhoz. De sajnos az az igaz, hogy ezeknek a madaraknak az értéke is egyre erősebben megnövekedett, egyre kevesebben tenyésztik és nagyon sok magyar tenyésztő külföldön értékesíti az állományát.

Az elmúlt húsz évben több mint százötven tag fordult meg az egyesületben, a tizenkét karcagi alapító közül már csak három él, vagy foglalkozik a díszmadártenyésztéssel. Ahogy az elnök mondja, leírtak egy kört, hiszen a civil szervezetnek manapság csupán öt aktív tagja van. A százezres, olykor milliós madarakat nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, a díszmadár-tartás költségei is az egekig emelkedtek, miközben a tenyésztők egyre idősebbek. Ezzel együtt a kiállítások színvonala is csökkent. Érthető gyakorlattá vált ugyanis, hogy a tenyésztők nagyon vigyáznak több éven át komoly anyagi áldozatokkal nevelt madaraikra- a betegségektől, sérülésektől tartva nem utaztatják azokat.