Beszerzési módja alapján a bejglit három nagy csoportba lehet osztani: van a saját készítésű, a kézműves termelőtől beszerzett és van a kereskedelmi forgalomban kapható élelmiszerüzemben előállított.

Inkább mi elkészítjük házilag, mert úgy nekünk sokkal finomabb, meg tudom, hogy azt én készítem. Szeretjük a diósat, a mákosat, szoktunk kiflit csinálni, diós kiflit, lekvárral töltve. Meg túrósat. Az ilyeneket nagyon szeretjük, a házi dolgokat.

- mondja egy vevő a kenyérboltban

Biztos, hogy az idei bejgli drágább lesz, mint a tavalyi volt. Egy fél kilós, kistermelő által készített rúd 2300- 2500 forintnál sehol sem lesz olcsóbb. Az ilyen termékekben a kézimunkát, az egyedi ízt kell megfizetni. Azt, hogy vajból, nem pedig margarinból készül a tészta.

LACZIK DÉNESNÉ, ügyvezető, Kerekcipó Kft.:
Dióból elég kevés termett az országban, úgyhogy azt észre lehet venni, hogy drágább. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van saját diónk, saját diófánk és nem is támadta meg semmi betegség. Azért azt észrevesszük, hogy valamennyivel drágább a dió.

A magyar vásárlókra azt szokták mondani, hogy árérzékenyek. Így a „dömping- bejglinek” is megvan a maga helye, mint ahogy az annál némileg drágább, kisüzemi bejglinek is. Ám az árkülönbség a bejgli esetében a legtöbb esetben minőségi különbséget is takar, azaz ami drágább, nagy valószínűséggel jobb is.

Egy másik vélemény:
Hát az, ami a boltokban van, nem is bejgli a neve, hanem tekercs.
Mert az élelmiszerkönyv meghatározza, hogy mit nevezhetünk bejglinek, milyen tölteléknek, mennyi tölteléknek kell lenni. És az milyen arányban legyen benne. Tehát nyilvánvaló, hogy a bejglinek az a lényege, hogy amennyi tészta, annyi töltelék is legyen és az a töltelék valódi dió és valódi mák legyen. Nem dejó és különféle keverékek.

A vásárlók jellemzően az utolsó pillanatig kivárnak a bejgli- rendeléssel és ezt jól is teszik, hiszen a friss bejgli az igazi. A semmiféle tartósítószert nem tartalmazó, kézműves bejglik kamrában egy hétig minden további nélkül elállnak, egy hónap elteltével azonban fogyasztásuk már nem ajánlott. Viszont az a bejgli, amelyik nem fogy el két- három nap alatt, aligha érdemli meg, hogy bejglinek neveztessen.