Az Országgyűlés 2014-ben május 6-át Jászkun Emléknappá nyilvánította. A karcagi Millenniumi Emlékparkban tavaly felavatott Jászkun Redemptio Emlékharangjánál május 4-én délután a Kováts Mihály Huszárbandérium tagjainak és a Kötöny Népe Karcagi Íjászkör Egyesület íjászainak bevonulása után a redemptiora Nt. Koncz Tibor elnök-lelkész, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperese emlékezett:

- Tisztelt Emlékező Közösség! Kedves Ünneplők! Csukás István, a kisújszállási származású író 2013. július 24-én, a Magyar Rádió református félóra című műsorában a következőt nyilatkozta: " Egyetlen latin szó, amit minden kun tud, az a redempció.” Fogalmazzuk meg másként a nevezetes kun ember, mondatát. Amit minden kun és nem kun embernek ismernie kell, az a latin szó, a redemptió. Igen! A kunoknak, a jászoknak, de mindenkinek ebben az országban tudnia kell a Jászkun Kerület 272 esztendővel ezelőtt beteljesedett redemptiójáról, önmegváltásáról. Mert igaz, amit kedves történész ismerősöm szokott mondani: Minden napnak és minden népnek meg van a maga baja. Van, amikor egy nép, egy nemzettest baja egyetemes üzenettel szolgálhat. Ilyen számomra, ami a mostani kis és nagykunok, valamint jászok őseivel történt.

Az a redemptió, amire ma emlékezünk, a XXI. század embere számára egy roppant tanulságos szelete a magyar történelemnek.

Tanulságos az a folyamat is, ami az önkiváltáshoz, a megszabaduláshoz elvezetett. Hogyan lett a szabadságára mindig büszke, és kiváltságaiért helytálló jász és kun nemzet jogfosztottá? - tette fel a kérdést a szónok.

- A török kiűzését követően, amiből minden magyarországi rend és nemzettest kivette a részét, a győztes Habsburgok azonban, ab iurearmorum, azaz fegyverrel megszerzett területként tekintettek a felszabadított területekre. A felszabadítókból villámgyorsan megszállók lettek. 150 évvel később megismétli majd magát a történelem, amikor a II. Világháború után is itt ragadt röpke 4 évtizedre a felszabadító sereg. A Birodalom – megszálló gondolkodását, látását – többek között az jellemezte, hogy létrehozták az ún. Újszerzeményi Bizottságot mindössze 2 évvel Budavár visszafoglalása után. A Bizottság vezetője az a Kollonich Lipót esztergomi érsek lett, aki a magyar alkotmányosság és a protestantizmus legádázabb ellensége volt, és így a Jászkun önrendelkezésnek, szabadságnak is. Még három nevet had említsek, aki a Jászkun szabadság elvételében tevékenyen részt vett: Caraffa tábornok, Rabatta gróf és Pentz János egri kamarai vezető, aki a jászkun kerület felbecslésében részt vett, és róla Györfi István egyszerűen csak annyit mond: a sült német. Szóval, az Újszerzeményi Bizottság az, amelyik I. Lipót császárnak azt ajánlja, hogy a Jász-Kun Hármaskerületet adja zálogba a Német Lovagrendnek 500000 rajnai forintért. Végül 1702. március 22-én a Lovagrend birtokába kerül a Jászság- a Nagykunság és a Kiskunság egész területe. Így lett jogfosztottakká a jászok, kunok tízezrei. Nagy tanulság ez. Mert nemcsak délről, vagy keletről marták évszázadokon keresztül a magyart, hanem bizony nyugatról is. A nyugat szakralizációjával, szentté avatásával kapcsolatosan jó nekünk felidézni a redemptióhoz vezető utat - sorolta az esperes.

- Természetesen nem hagyták, mert nem hagyhatták annyiban ősi jogaik sérelmét a Hármaskerület lakói. Mind a Rákóczi Szabadságharc idején, mind az azt követő konszolidáció, rendezés idején harcoltak jogaik visszanyeréséért. Pedig sokszor látszott reménytelennek a küzdelem. 1715-ben még egy országgyűlési törvénycikk is kimondja: sérelem érte a kunokat és a jászokat, de nem történt semmi változás. A szavak, a biztatás megvolt, de az akarat hiányzott. Ekkor úgy döntöttek, hogy a kezükbe veszik a sorsukat. Nagy tanulság ez. A mi szabadságunkért, a mi jólétünkért, a mi jövőnkért, a mi kötelességünk elsőként is küzdeni. Más akkor sem tette meg ezt helyettünk és ma sem fogja. Az volt az itt élő jászok-kunok őseinek nagy felismerése: A rájuk bízott földet, országot, népet, nemzetet rajtuk kéri számon a Történelem Ura.

Az elhatározást nem követte azonnal siker. Sőt, ha lehet, még mélyebbre jutott az ügy. Mire a Német Lovagrend rájött, hogy nem olyan könnyen emészthető a kunsági föld, és már lemondani látszott az immár terhessé váló zsákmányról, 1731-ben új tulajdonoshoz került a Hármaskerület. A Pesti Invalidus Ház lett a korábbinál keményebb kezű bitorló. Immár 3 évtizede, hogy jobbágysorba taszították a szabad kunokat, jászokat. De az Önök ősei nem adták fel. Van a Bibliában egy szép ide illő idézet: De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid 10,39). Bizony kellett ez az elszánás, hogy beteljesedjen a redemptió, a megváltás. Nagy tanulság ez a számunkra. A nép nyeri meg az országot és nem fordítva. Ha van nép, amely országot, földet, szabadságot akar magának, az meg is fogja kapni. A gyáva, a meghátráló, az önmagát mindenkinél kevesebbnek és kisebbnek tudó nép, elveszíti előbb a hitét, a tartását, azután az országát is. Így érkezett el több évtized után a redemptió. 1745. május 6. Jól jegyezzük meg ezt a dátumot. A nagykunok, a kiskunok és a jászok azt az aláírást Mária Teréziától arra a Jászkun önrendelkezés visszaállítására nem kapták, hanem szerezték. Nem ajándékba kapták a szabadságot, hanem áldozatot hoztak érte - szögezte le Koncz Tibor.

- Nem tudok, és nem is akarok kibújni a bőrömből. Műkedvelő történész, de hivatásos teológus, lelkész, és mindenekelőtt keresztyén ember vagyok. Ami a nagykun ősökkel történt 272 évvel ezelőtt és azt megelőzően is, egy örök evangéliumi igazságra is utal. A szabadság, és semmilyen szabadság nincs áldozathozatal nélkül. Semmi sincs ingyen. A Jászkun Redemptió sem, hiszen végül a kamatokkal együtt 580000 rajnai forintot fizettek vissza, 1000 felfegyverzett lovast, hadisarcot fizettek azért, ami korábban az övék volt. A lelki, a bűnből való szabadságért pedig, a lelki megváltásunkért Jézus Krisztus áldozatára volt szükség. A szabadság soha nincs ingyen. Valakinek fizetni kell érte.

- Kedves Emlékezők! Legyünk közösen hálásak Istennek, és Istentől adatott nagykun ősöknek, a máig ható kunidentitást generáló állhatatosságukért,sziklaszilárd hitükért, el nem múló reménységükért, földjük és nemzettségük iránti égő szeretetükért, hogy ő miattuk van egy latin szó, amit minden kun ismer, ha igazi kun:az a Redemptió.

Áldott emlékezést, ünneplést!

Köszönöm, hogy meghallgattak- zárta szavait Koncz Tibor református esperes, majd a város vezetői, civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az emlékharangnál. Karcag város önkormányzata nevében. Dobos László polgármester, Kovács Szilvia alpolgármestr és Rózsa Sándor jegyző, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés nevében Kovács Sándor elnök, a Kunszövetség elnöke, a Kunszövetség elnöksége nevében Horváth György emeritus nagykunkapitány rótta le a tiszteletét a kun ősök előtt.