A Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium három végzős osztálya csütörtökön tartotta ballagási ünnepségét. Az iskolában zárt körűen vettek búcsút a diákok az alma matertől, majd a református templomban tartott ünnepségen már szüleik is jelen lehettek.

Nt. Koncz Tibor esperes igehirdetése után a végzősök nevében Varga Petra, az alábbi gondolatokkal búcsúzott:

"Tisztelt Tanáraink, Kedves szülők, vendégek és nem utolsó sorban Ti, diáktársaim!

Az ember élete során teljesen természetesen, előre meghatározott, olykor már megszokott időben és módon érkeznek el olyan események, amelyek életének felejthetetlen állomásai. Néhány héttel ezelőtt még azt gondoltuk, egy ilyen, jelentős alkalmat, nekünk nélkülöznünk kell. Nehéz helyzetben voltunk. Úgy indultunk neki az érettségi időszaknak, hogy nem búcsúzhattunk el tanárainktól, diáktársainktól, az iskolától, de még egymástól sem.Nem beszélve arról, hogy az utóbbi két tanév nagy részét otthonról, az interneten keresztül végeztük el. A kialakult helyzet szokatlan volt nem csak számunkra, de tanáraink számára is. A találkozás hiánya rengeteg emlékezetes pillanattól fosztott meg bennünket. Hiányoztak a barátok, a jó hangulatú tanórák, a számtalan nevetés, de olykor még a korán kelés, a dolgozatok és felelések előtt átizgult szünetek is. Mindenesetre hálás vagyok azért, hogy habár nem a tervezett időpontban, most végzős diáktársaim nevében ünnepélyes keretek között is köszönetet mondhatok az elmúlt négy évért. Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan véget ért ez az időszak. Az életünknek azon szakaszához érkeztünk, amikor is egyik napról a másikra hirtelen belecsöppenünk a nagybetűs életbe.

Kedves itt maradó diáktársaim, elsősorban hozzátok szólok.

Köszönjük, hogy a kedvünkért ma feldíszítettétek termeinket és a templomot. Tudom, számotokra is kihívást jelentettek az elmúlt hónapok, de bízom benne, hogy a későbbiekben nektek már nem kell elszenvednetek a jelenléti oktatás hiányát, és hogy a megszokott módon zajlanak majd mindennapjaitok. További tanulmányaitokhoz sok sikert kívánok.

Tisztelt Tanáraink!

Szeretnénk megköszönni a támogatást, a segítséget, az iránymutatást és azt a tudást, amelyre következetes noszogatásuk nélkül talán nem is tehettünk volna szert. Köszönjük, hogy legtöbben sokszor nem csak tanítottak, neveltek is bennünket. Hálásak vagyunk a segítő, bátorító szavakért, amelyeket mindig megkaptunk, ha segítségre volt szükségünk. Nem csak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken, az érettségi vizsgák és a pályaválasztás időszakában is. Külön köszönettel tartozunk osztályfőnökeinknek a sok türelemért, segítő fáradozásért és alázatos munkáért, amit értünk tettek. Bízom benne, hogy az együtt töltött pillanatokra csupán jó emlékként tekintenek majd vissza.

Kedves Szüleink!

Hogy nektek mennyi mindennel tartozunk köszönettel, azt felsorolni is lehetetlenség. Ti voltatok azok, akik mindig mellettünk álltatok és támogattatok minket akkor is, amikor valami nem úgy sikerült, ahogyan terveztük. Köszönjük, hogy bíztattatok minket a dolgozatok, a versenyek, az érettségi vizsgák előtt, és egész eddigi életünk során. Legtöbbünk életében most lezárul egy szakasz, ugyanis kirepülünk a családi fészekből. Néhány éve még a kezeteket fogva léptük át az általános iskola kapuit, most pedig már, felnőtt korunkhoz érve, eljött az idő, hogy elengedjetek minket. Már nem foghatjátok kezeinket, de tudjuk, hogy szeretetetek, türelmetek és aggódásotok mindig elkísér bennünket. Szorgalmunkkal és becsületes életünkkel igyekszünk mindent, amit értünk tettetek meghálálni nektek.

Kedves végzős diáktársaim, osztálytársak, barátok, végül, de nem utolsó sorban tőletek búcsúzom.

Büszke vagyok rátok, büszke vagyok ránk. A mögöttünk álló időszak rengeteg akadályt hozott, nem csak a tanulásban, de mindennapjainkban, magánéletünkben is. A kialakult vírushelyzet teljesen felbolygatta megszokott életünket, de ennek ellenére mindannyian igyekeztünk képességeinkhez mérten jól teljesíteni. A jelenléti oktatás hiánya nem csak tanulási nehézségeket okozott, de rengeteg emlékezetes pillanattól is megfosztott minket. Hiszen tudjátok, velünk minden nap történt valami. Mindezek ellenére azt gondolom, számos olyan értéket adott ez a négy év, amiért talán örökké hálásak leszünk, és amire mindig mosolyogva gondolunk vissza. Legyen szó a kialakult szerelmekről, szoros barátságokról vagy csak egy emlékezetes tanórák közti csínytevésből, vicces történetről. Később nem arra fogunk visszaemlékezni, ami nem volt, hanem arra, amit megéltünk, együtt éltünk meg. Jó közösség voltunk, mindig számíthattunk egymásra, még annak ellenére is, hogy nem mindig egyezett mindenben a véleményünk. Persze, hiszen mindannyian máshogy látjuk a világot, de valójában ez így van rendjén. Hálás vagyok a közösen megélt pillanatokért, a rengeteg nevetésért, a jó hangulatú mindennapokért, még a csalódásokért is, hiszen ezek tanítottak meg minket arra, hogy fel tudjunk állni és erősek tudjunk maradni egy esetleges nehézség után. Remélem, hogy a köztünk lévő kapocs az elválás ellenére is megmarad, és hogy sok-sok év múlva is jó szívvel tekintünk majd vissza az együtt eltöltött, élményekkel teli évekre.

Most egy új, számunkra még ismeretlen út áll előttünk. Erre az útra mindannyiótoknak kívánok szüntelen hitet, kitartást, erőt és türelmet. Kívánom, hogy álmaitok valóra váljanak, és hogy életetek során sikerüljön elérni kitűzött céljaitokat.

Ézsaiás próféta könyve 40. fejezetének 30-31. versével búcsúzom.

,,Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is,

De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!’’

A nevelőtestület nevében dr. Pintér Zoltán Árpád, a 12. B osztályfőnöke az alábbi útravalót adta tanítványainak:

Tisztelt Tantestület! Kedves Vendégeink és különösképp tisztelt Ballagó Diákok!

A végzős osztályfőnökök nevében nagy szeretettel üdvözlök mindenkit a Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium ballagási ünnepségén! Végigjárva a feldíszített iskolát, hálával tartozom kollegáimnak, akik az alsóbb évesek segítségével ilyen csodálatosra szervezték ezt a mai napot. Ugyanitt köszönöm meg tanár kollégáimnak azt is, hogy az eltelt évek alatt tudásuk legjavát adva szeretettel oktatták, nevelték diákjainkat.

Mindez persze igazán csak a szülők támogatásával sikerülhetett, így nekik is ezúton köszönöm, hogy gyermekeiket ránk bízták, s támogatták őket az eltelt évek során.

Kedves Ballagó Diákok!

Az életben való utazás jövendőtök metaforája. Önálló életetek kapujában, 18 évesen egy nagy út elején álltok. Egy útén, mely ahhoz hasonló, amit szüleitek, tanáraitok és az emberiség nagy, kollektív egésze járt és jár be, de mégsem teljesen ugyanaz, hisz mindannyian egyedi ösvényen haladunk előre.

Az emberi civilizáció legrégebbi hősei mind nagy utazók voltak: Gilgames, az Istenekkel dacoló Odüsszeusz, Aeneas vagy a vakmerő Nagy Sándor éppúgy ugrottak fejest az ismeretlenbe mint a mesebéli Szindbád vagy Harún ar-Rashíd. Számos felfedezni való misztikum áll előttetek, ahogy egykor Magellán vagy az angol betegként ismert Almásy László előtt. Az úton meg kell vívjátok jogos küzdelmeiteket, ahogy megvívta Jeanne D’Arc és vágyaitok szárnyán éppoly messzire juthattok, mint Amelia Aerhart.

Kedves Végzőseink! E sok régmúlt személyiség mind-mind utazók voltak, akik vágytak a távoli idegenség után, célokkal, tervekkel vágtak neki az ismeretlennek, ábrándjaik és a kalandvágy kísérte őket. Éppen úgy, ahogy benneteket is. Búcsúzó osztályfőnökeitek, Kisari Katalin és Bozsó-Török Tímea tanárnők, Pintér Zoltán tanár úr az osztálykirándulások, élményprogramok emlékezetét felidézve túlságosan is jól tudja:kalandvágyból bennetek sincs hiány és a távoli idegenség sem taszít, hanem nagyon is vonz benneteket. Nem is gondolnátok, hogy a végzett diákok ballagásának valójában milyen sok köze van az útra keléshez.

A középkorban, kora-újkorban általános szokás volt, hogy a honi iskolákat kijárt, végzett diákok még egy külföldi univerzitásra is elmentek tanulni. Őket a közösség vándorbottal s tarisznyával szerelte fel; majd a barátok, hozzátartozók és ismerősök egész serege kísérte ki az Alma Mater kapujától a város határáig. Később, e szokás szimbolikussá vált; ennek a »kisérésnek«, ennek a búcsúztató ballagásnak ezernyi alakja, hol tréfás, hol komoly hagyománya terjedt el világszerte. Manapság a legtöbben már nem külföldi vándorútra keltek, hanem az Alma Mater védő falait elhagyva, az élet universitásába léptek be. De valami az évszázadok alatt sem változott: ahogy a beszédem elején is mondtam: Az életben való utazás jövendőtök metaforája.

A mai nap rólatok szól, ahogy tanáraitok, osztályfőnökeitek számára az elmúlt négy év rengeteg felejthetetlen pillanata is rólatok szólt. Mindannyitokhoz kötünk történeteket, élményeket, amelyek ma még elevenek és az elválás árnyékában sajgóak. A múltat ismerő, de a jövőbe tekintő emberként tudom, a hozzátok társított érzések, emlékek nem múlnak el, ahogy a már elballagott öregdiákok arcát felidézve is számos anekdota és szép emlék merül fel elmémben. Azt hiszem bármelyik kollégám nevében szólok, mikor azt mondom: Ha rátok nézek, magamat és az együtt eltöltött négy tanévet látom. Ballagásotokkal az iskola üresebb lesz, mi, tanáraitok és az osztályfőnökök azonban többek, hisz megismerhettünk benneteket, részt vehettünk utazásotok kezdeti állapotában. Ha most még túl sok is az élmény és izgalom e furcsa, járvány sújtotta tanév és a lezajlott írásbeli érettségik után, mindez szépen, lassan leülepszik, mint a szálló por szélvihar után. Talán akkor más megvilágításba kerül eddigi tanulmányaitok hosszú folyama, és rájöttök, egy jó iskola sokkal több, mint oktatási-nevelési intézmény. A Karcagi Nagykun Református Gimnázium öreg falai között egy értékközösség tagjaivá, iskolai polgárokká válva nemes eszmék, magas gondolatok, értékes egyéniségek adtak formát személyiségeteknek. Sokáig szabályok, előírások közé kötöttünk Benneteket, de egyszer majd megértitek: azért szabtunk gátat fékezhetetlen szabadságvágyatoknak, hogy ma, e jeles napon részesei lehessünk érett és kiteljesedett fiatalságotok szárnyalásának.

Tisztelt Végzett Diákjaink! Kedves Öregdiákok!

Koncz Zsuzsa és Bródy János dalának másfél versszakával búcsúzom Tőletek, e jeles nap jeles ünnepeltjeitől:

„Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád

Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát

Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet

A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed...

Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot

Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod…”

Köszönöm a veletek eltöltött víg perceket, hálás vagyok, hogy megismerhettelek,

taníthattalak benneteket és utat mutathattam a jövő felé.

Köszönöm a figyelmet! Áldás, Békesség!

A beszédek után díjakat adott át Nt. Koncz Tibor esperes és Tóth Barna iskolaigazgató.

A Karcagi Református Egyházközség Gresku Regina 12. B osztályos diák továbbtanulását 60 ezer forinttal támogatta.

A Karcagi Nagykun Református Gimnázium és Egészségügyi Szakgimnázium fenntartója díjat alapított, amellyel legkiválóbb tanulóink eredményes tanulmányi és sporttevékenységét ismeri el. Karcagi Református Középiskoláért Díjat vett át Demeter Maja és Hodos Imre 12. B, Ferenczi József, Józsa Szabolcs, Pataki Máté és Varga Petra 12.C osztályos tanuló.

A Dr. Hajdú-Moharos József Földrajzi Tanulmányi Díjat az idei esztendőben Budai István Bendegúz 12. C osztályos tanuló érdemelte ki földrajz tantárgyból nyújtott kiemelkedő teljesítményéért.

A Varga József Nyelvtanulás Alapítvány „Az iskola legjobb nyelvtanulója” díját Varga Petra 12. C osztályos tanuló érdemelte ki az angol és az orosz nyelv tanulása terén mutatott kiemelkedő teljesítményéért, versenyeredményeiért, valamint a mindkét nyelvből megszerzett középfokú komplex nyelvvizsgáiért. A díjjal járó oklevél és a 15 000 forintos pénzjutalmat Zelenák Erika, a Varga József Nyelvtanulás Alapítvány kuratóriumának elnöke adta át.

„Kiváló tanulmányi munkáért” díjakat kapott a 12. B osztályból: Papp Gréta és Bézi Bianka Judit, a 12. C osztályból: Kardos Viktória, Teleki Zalán és Tóth Anna Henrietta.

Kiemelkedő „Versenyeredményekért” járó díjakat vett át a 12. B osztályból: Cséti Máté Levente, a 12. C osztályból:Budai István Bendegúz, Demeter Nóra, Dúzs Enikő Annamária, Ferencz-Reiff Dániel és Kis Gergő.

Kiváló „Közösségi munkáért és hitéleti tevékenységért” járó díjat kapott a 12.B osztályból: Federics Fruzsina, Gresku Regina és Balaskó Ádám, a 12.C osztályból: Hunyadi Henrietta.

„Kiváló sportmunkáért” járó díjat vett át a 12. C osztályból: EkineFyne Laura és Méhes Mónika. A négy éven át végzett példamutató tanulmányi munkáért és kulturális tevékenységért könyvjutalomban részesült Veres Angelika 12. D osztályos tanuló.

A díjak átadása után zászlóátadás következett, s ezzel ért véget a ballagási istentisztelet.