Dr. Pintér Zoltán, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium tanára, történészkutató a Karcagon megrendezésre került a „Közéleti szerepek és politikai életpályák a két világháború közötti Magyarországon” című konferenciáról nyilatkozott a televíziónknak.

Mint a program szervezője elmondta, hogy a konferenciára országos hírű történészek, szakértők érkeztek Karcagra kutatásaikról előadni és azt középpontba helyezni, hogy mi az alapja ennek a konferenciának, mi adta a téma aktualitását, jelentőségét?

-Akik esetleg az elmúlt 7-8 év távlatában (természetesen a Covid-19 világjárvány időszakát nem számolva) visszagondolnak a város kulturális közéletére, alighanem szegről-végről emlékeznek még korábbi konferenciáinkra, amelyet a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetével közösen hoztunk össze, valósítottunk meg. Az aktuális tematikát úgymond mindig az élethelyzet adja. A teljesség igénye nélkül felidézve korábbi konferenciákat, volt, hogy az első világháború és az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása, volt, hogy politikai rendszerváltások, volt, hogy a kulturális örökségek jelentették a tematikát. Ezt egyébként felváltva, hol a Debreceni Egyetemen, hol Karcagon rendezzük meg, elég szép hagyományt teremtve mindebből-mutatott rá a történész.

A konferencia, tudományos ülés a „Közéleti szerepek és politikai életpályák a két világháború közötti Magyarországon” címmel, ahogy a név is tükrözi különböző életpályákat áttekintve kíván egy közel 100 éves történelmi miliőt felidézni. Arra a kérdésre, hogyan épült fel a konferencia tematikája és milyen előadásokra számíthattak a jelenlévők, a következő választ kaptuk.

-Hál’ Istennek kiváló előadók sora jelent ma meg Karcagon, meghívásunknak eleget téve, akik igen változatos témákban, pl. nőtörténet, a zsidó közösség helyzetének alakulása, vagy izgalmas katonai-politikai életpályákat tekintettek végig. Minthogy bizonyos fokú gyakorlatunk már kialakult a szervezésben, törekedtünk rövid, de közérthető, 15-20 perces témablokkokat kialakítani és különböző kiválóságokat meghívni. Egyetemi professzorok, közismert biztonságpolitikai szakértők éppúgy képviseltették magukat, mint hivatásos történészek, vagy éppen személyemben a középiskolai oktatás „veteránja”.

Nagy örömöt jelent, hogy a nézők között sok fiatal foglalt helyet, mert minden pálya, szakterület utánpótlási gondokkal küszködik, szerencsés, hogy az értelmiségi foglalkozások, hivatások felé már középiskolásként fordulnak diákjaink. Szívből remélem, hogy sikeres együtt gondolkodást, szakmai napot tartottunk ma meg kollégáimmal, és minden lehetőség szerint a látogatók, televíziónézők figyelmét és érdeklődését is felkeltette és felkelti majd-zárta a gondolatait a pedagógus.