Ezzel kezdetét vette a hagyományos Kováts Mihály Napok rendezvénysorozat.

A Kováts-kapunál, Kováts Mihály huszárezredes egykori szülőházának helyénél Pánti Ildikó, a 8. számú választókerület képviselője mondott beszédet, majd koszorút helyezett el a Karcag Városi Önkormányzat nevében Hubai Imre, a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Közgyűlés elnöke, Pánti Ildikó képviselő. A Kováts Mihály Baráti Társaság Egyesület nevében dr. Pintér Zoltán Árpád és Plósz Csilla Margit; a Karcagi Tankerületi Központ képviseletében Kissné Soós Ágnes; a Karcagi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola nevében az iskola vezetősége - Plósz Csilla Margit, Török Csilla és Karas Elvira, a Kováts-os Gyermekekért Egyesület képviseletében Lukács Csaba Zoltánné; a Karcagi Nagykun Bajtársi Egyesület nevében Rab János ny. őrnagy.

A rossz idő miatt az iskola aulájában folytatódott az ünnepség, ahol a magyar és az amerikai Himnusz elhangzását követően Orvos-Tóth Endre Sándor, a Kováts Mihály Huszárbandérium hagyományőrző strázsamestere az alábbi gondolatokkal emlékezett a hősre.

Tisztelt Egybegyűltek!

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki eljött ide, hogy kegyelettel megemlékezzen Fabriczy Kováts Mihály halálának 244. évfordulójáról. Köszöntöm a város megjelent lakosait, elöljáróit, az oktatási intézmények vezetőit, dolgozóit, a tanulókat és nem utolsó sorban a Kováts Mihály Bandérium huszárait.

Évek, évtizedek óta ez idő tájt megemlékezünk Kováts Mihályról, aki 1724-ben Karcagon született és 1779 május 11-én a Dél-Karolinai Charlestonban a csatatéren fejezte be földi pályafutását. Hozzáértő, tudós emberek méltatták tetteit. Én nem kívánok velük versenybe szállni. Azért teszek egy próbát. Kováts Mihálynak mozgalmas életet rendelt a sors. Élete, cselekedetei, munkássága egy filmvásznon is megállná a helyét. Mint katona, szolgált Mária Terézia alatt, majd Nagy Frigyes csapatainál. Aztán úgy határozott, hogy az éppen akkor folyó függetlenségi háborúban a helye. Levelet írt Benjámin Franklinnak, felajánlva szolgálatait. Szerencsére vagy szerencsétlenségére találkozott Pulaski Kázmér gróffal, akit még Európából ismert, és aki megbízta az amerikai könnyűlovasság megszervezésével. Ezt a feladatot kiválóan teljesítette. Amerika a mai napig emlékszik rá és őrzi emlékét. Oly mértékben, hogy Amerikában még szobrot is állítottak neki - sorolta a szónok.

Kováts Mihály kora volt az, amikor még a személyes bátorság, a rátermettség alapján hírnévre lehetett jutni. Az a kor Hadik András, Benyovszky Móric kora is. Mára sokat változott a világ. A harcoló felek a legtöbb esetben nem is látják az ellent. Különböző rafinált technikákkal öldösik egymást az emberek. Joggal merül fel a kérdés. Akkor most mit kezdjünk ezekkel a hősökkel, példamutatásukkal, cselekedeteikkel? Kard ki, rohamra? Vagy mi a teendő? Kováts Mihály egyetlen mondatban megfogalmazta élete értelmét és irányt mutatott nekünk, a Benjámin Franklinnak írt levél végén búcsúzásul áll egy mondat, ami így hangzik: Fidelissimus ad Mortem. Ez az egy mondat, ha belegondolunk, mindent elmond és útbaigazítást ad. Fidelissimus ad Mortem - hűséggel mindhalálig. Úgy tűnik, mintha ez a mondat egy kissé rövidre sikerült volna. Felmerül a kérdés, kihez vagy mihez kell hűségesnek lenni? Nehéz a válasz, de néhány példát mondanék: Mikor átveszed a diplomádat, akkor esküt teszel, hogy tudásod legjavát adod. A tanár mindent megtesz azért, hogy embert neveljen belőlünk, az orvos, hogy szolgálja a gyógyítást, a mérnök, hogy a kezéből kikerülő munka támadhatatlan legyen. A honvéd, ha esküszik, életét ajánlja fel a haza oltárára. És hát, ha párt választasz, akkor is holtomiglan-holtodiglan az eskü szövege.

Akkor leszel, vagy vagy ember, ha hűséges tudsz lenni a kitűzött célodhoz. Nem egy napra, egy hónapra vagy évre, hanem mindhalálig. Az eredmények ólomlábakon járnak. Hatalmak jönnek, hatalmak mennek, emberek szélkakas módjára forgolódnak egy-egy izmus bűvöletében. Valamikor, egy rövid időre, úgy viselkednek, mintha rajtuk múlna a világ sora. Ma már csak a történészek ismerik cselekedeteiket. Ha volt egyáltalán. Mi, akik hiszünk a Fidelissimus ad Mortem tartalmában, akik értik Wass Albert „A víz szalad, a kő marad, a kő marad" mondatának tartalmát, bizton remélhetjük, hogy a magyarság előtt még van jövő. Végezetül had köszönjek el egy egyházi köszöntéssel. Az elmúlt 76 évem alatt, 1956 őszén volt és napjainkban van különös jelentősége:

Béke veletek! Köszönöm a türelmet meg a figyelmet - zárta szavait Orvos-Tóth Endre Sándor.

A köszöntő után az iskola előtt koszorúzásra került sor a Kováts emléktáblánál, közreműködött a Kováts Mihály Huszárbandérium és a Nagykun Honvédbanda. Karcag Városi Önkormányzat nevében Szepesi Tibor polgármester, Sári Kovács Szilvia alpolgármester és Rózsa Sándor jegyző; a Kunszövetség képviseletében F. Kovács Sándor, országgyűlési képviselő, az egyesület elnöke és Pánti Ildikó képviselő; a Kováts Mihály Baráti Társaság Egyesület nevében dr. Pintér Zoltán Árpád és Plósz Csilla Margit, a KÁMAI intézményvezetője, a Karcagi Tankerületi Központ nevében Sági István igazgató, Török Csilla, a KÁAMI intézményvezető-helyettese, az iskola nevében Karas Elvira tagintézmény-vezető, Plósz Csilla és Török Csilla koszorúztak, a Karcagi Kátai Gábor Kórház képviseletében Nagyné László Erzsébet főigazgató és Horváthné Vass Erzsébet ápolási igazgató, a Karcagi Tankerületi Központ nevében Sági István igazgató és Török Csilla intézményvezető, a Karcagi Arany János Általános Iskola nevében Szentesiné Nánási Tünde igazgató és Kovács Tímea helyettes, a Kováts-os Gyermekekért Egyesület képviseletében Lukács Csaba Zoltánné és Vargáné Törőcsik Ágnes Zsuzsanna pedagógus, a Karcagi Nagykun Bajtársi Egyesület nevében Rab János ny. őrnagy helyezte el az emlékezés virágait.