Nyolcvan éve, 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg jelentős számbeli és technikai túlerőben lévő magasabb egységei az urivi hídfőből kitörve elsöprő erejű támadást indítottak a 2. magyar hadsereg létszámban és felszerelésben sokkal gyengébb alakulatai ellen. Az urivi áttöréssel vette kezdetét az a 2. magyar hadsereg pusztulásával végződött kegyetlenül véres ütközet, ami mind a mai napig a Don-kanyari tragédiaként él a magyar történelmi emlékezetben. A 2. magyar hadsereg pusztulása a magyar történelem legsúlyosabb katonai veresége; a 207 500 fős személyi állomány csaknem kétharmada, 143 ezer fő került a veszteséglistára. A Don-kanyar az 1526-os mohácsi tragédiához hasonlítható katasztrófa.

A karcagi áldozatokra az érintett családok utódjaival közösen emlékezett a városvezetés - Szepesi Tibor polgármester, Sári Kovács Szilvia és Gyurcsek János alpolgármesterek, Rózsa Sándor jegyző, valamint Hubai Imre, a JNSZ Vármegye elnöke, F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő, Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrász, emeritus jászkun főkapitány, az intézmények vezetői a Református Nagytemplomban. Igét hirdetett és a nyolcvan évvel ezelőtti eseményeket felidézte Nt. Koncz Tibor esperes.

Az istentiszteletet követően mécsesek gyújtásával a Kun Piéta emlékműnél tisztelegtek az emlékezők a hősök előtt.