A kutató eddigi eredményeiről, illetve a várható nehézségekről is beszélt a karcagi református gyülekezet tagjainak.

Februárban már a Gazdaházban tartott előadást a református egyházközség múltjáról a karcagi múzeum munkatársa. Akit 2016-ban, még gimnazistaként szippantott be ez a történet, azóta már professzionális szinten dolgozza fel. Mivel a karcagi református gyülekezetnek komoly érintettsége van, így lelkészasszony felkérésére a helyi gyülekezetben is beszámolt kutatásairól a történész.

ÉLIÁS JÁNOS, történész:
- Ezt az időszakot kevesen kutatták, vagy ilyen alapossággal nem igazán kutatták még. Hogy az egyes egyházközségi forrásokat, mindent digitalizálok, illetve fel is használok. Ugye korábban Tóth Dezső 1942-ben jelentetett meg egy kétkötetes művet a Heves-Nagykunsági Református Egyházmegye múltja címmel, ez szolgál alapművül, azonban annak ellenére, hogy egy nagyon jól használható munka, számos tévedést, csúsztatást, illetve egyes személyek összevonását is tartalmazza, ezért mindenképp szükséges volt egy revízió.

Mint minden tudományos alapossággal készülő történeti kutatásnak, ennek is a források fellelése a legnehezebb része. Az ezekből nyert adatokból lehet megrajzolni a heves-nagykunsági protestáns egyházközségek múltját.

ÉLIÁS JÁNOS, történész:
- A legfőbb forrásbázis a Dunántúli Református Egyházkerület levéltárában található, itt az egyházmegye- szintű iratokat dolgozom fel. Azonban az egyházközségi szintű iratok szinte egyike sem került be ide, hanem az egyes gyülekezeteknél található. Ide ugye ki kell mennem, és be kell fotóznom, digitalizálnom kell és ebből tudunk dolgozni.

A terület mind a huszonhat református egyházközségének múltjából áll majd össze egy 1715-től 1821-ig terjedő életrajzi adatbázis a gyülekezetek lelkészeiről, illetve iskolamestereiről.