A tavaszi időszakban első lépésként a lárvák elleni biológiai védekezés zajlik, amely során a szúnyogok tenyészőhelyén egy természetes baktérium által termelt fehérjét tartalmazó készítményt juttatnak a vízbe. Ez a fehérje a kijuttatott dózisban kizárólag a csípőszúnyogok lárváit pusztítja el, minden más élőlényre, köztük az árvaszúnyogokra is ártalmatlan.

A katasztrófavédelem által megbízott rovarbiológusok március eleje óta nyomon követik a lárvák megjelenését és fejlődését, ez alapján tervezik meg a kezelések menetét. Az aszályos időjárás következtében az elmúlt hetekben alacsony volt a folyók vízállása, így az árterületek többségén nem alakultak ki a szúnyogok számára alkalmas tenyészőhelyek. A keleti országrészben, a Tisza, a Bodrog és a Körösök mentén lévő holtágak szegélyén légi biológiai gyérítés indokolt, itt az időjárás függvényében lehet majd fellépni a lárvák ellen. A Duna-mentén, illetve néhány Nyugat-magyarországi területen lévő állandó tenyészőhelyeken a melegedő időben megkezdődött a lárvák fejlődése, amelyek kisebb kiterjedése miatt földi biológiai gyérítést végeznek a szakemberek.
A szervezett lárvagyérítéssel ugyan jelentősen enyhíteni lehet a szúnyogártalmat, de nem jelent teljes mentességet a vérszívóktól. Védett természeti területeken még a biológiai védekezést is csak nagyon korlátozottan lehet alkalmazni, a magántelkeket pedig egyáltalán nem érintik a kezelések. Záporok, zivatarok után, de akár egy kerti locsolást követően is számos, a csípőszúnyogok számára ideális tenyészőhely jön létre a lakókörnyezetünkben. Éppen ezért érdemes a ház körüli vizeket lefedni, kiönteni, rendszeresen cserélni. Egy-egy vízzel teli virágcserépben, vödörben, eldugult ereszben százával, akár ezrével fejlődhetnek szúnyogok.

Az esővízgyűjtő hordókat ajánlott szúnyoghálóval lefedni, a ház előtti árkokat pedig rendben tartani, hogy hosszabb ideig ne tudjon benne megállni az esővíz.