Jótékonysági tevékenységben az életnek, a reménynek, a halál legyőzésének, a szeretetnek, a ragaszkodásnak a szimbolikája. Ennek jegyében a rákbetegek országos szervezetének karcagi klubja idén is olyan nárciszokat vittek, mint a reménység virágait az idősotthonba, amelynek hagymáit korábban ők maguk ültették a Déryné előtti téren.

Angliából indult az a nemzetközi mozgalom, amely a daganatos betegségekben szenvedők emberi méltóságára, az őket ápolók munkájára hívja fel a közvélemény figyelmét. A jelképéévé a nárciszt választó kezdeményezéshez 2007-ben csatlakozott Magyarország.

SZEPESI TIBOR, polgármester:
-Az emberi méltóság, ahogyan a tölgyfa élniakarása is, erősebb a szenvedésnél, az elmúlásnál. A méltóságot nem pusztíthatja el a gyógyíthatatlan betegség, csak a reménytelenség. Az emberi méltóság ott kezdődik, amikor felismerjük és elfogadjuk, hogy életünk része az elmúlás. A nárciszok a remény nemzetközi jelképei A szenvedők, a segítséget és ápolást igénylő betegek reménye. Emlékeztetnek bennünket az evilágtól való búcsúzás nehéz időszakára.

A rákbetegség évtizedek óta a vezető halálokok egyike. Nem csak Magyarországon, hanem szerte a világon.

HUBAI IMRE, a vármegyei közgyűlés elnöke:
-Mindenkinek joga van a testi, a lelki, a fizikai egészséghez, de van, amikor ez a szervezetünkben gyülemlő betegség akár a daganat következtében mindent megváltoztat. És úgy érezhetjük, hogy az az igazságtalanság, ami velünk, szeretteinkkel, vagy családtagjainkkal történik, arra nem vagyunk méltóak. Annál mi sokkal többet tettünk az életben, annál mi sokkal többet tettünk közösségeinkért, szeretteinkért. De mégis, amikor utolérhet valakit ez a fájdalom és a szörnyűség, akkor óhatatlan, hogy számot vet az életével.

A rákbetegek országos szervezetének karcagi klubja évente többször is szervez olyan alkalmakat, amelyeken nem csak a klub tagjai, hanem civilek is részt vesznek. Ilyen például az őszi nárciszültetés. Tavaszi összejövetelük zárásaként a tavaly elültetett és mára kivirágzó nárciszokat szedték le és vitték el az idősotthonba, mint a reménység virágait.