Karcagon 2010 óta minden tavasszal sárgába borul a Déryné Művelődési Központ előtti Dózsa szobor és környéke. A „Méltóság Mezeje” program keretében az őszi találkozón elültetett nárciszhagymák mára virágba borultak, emlékeztetve a közösséget a daganatos betegek küzdelmeire és a hospice szellemiségére. A rendezvényt a Rákbetegek Országos Szervezete karcagi Együtt Egymásért klub, a „MINDIG VAN REMÉNY” Daganatos Betegekért Alapítvány, valamint a Karcagi Kátai Gábor Kórház Egészségfejlesztési Iroda és Lelki Egészség Központ közösen szervezi. A nemzetközi „Feels of Hope” mozgalomhoz kapcsolódó esemény célja a figyelemfelhívás: az emberi méltóság az élet utolsó pillanatáig megőrizhető.

Váczi Attiláné Mindig van Remény Daganatos Betegekért Alapítvány elnök

- A program úgy néz ki, hogy köszöntők, majd méltatása ennek az eseménynek. Leszedjük a nárciszt, és utána közösen elmegyünk az idősek otthonába, ahol a leszedett nárciszokat átadjuk az idős gondozottaknak. A „Méltóság Mezeje” tulajdonképpen arról szól, hogy a szeretet, a törődés, a remény és az élet körforgását jelzi, szimbolizálja. Ősszel is van egy találkozó, amikor elültetjük a nárciszhagymákat. Majd jön a tavasz, és életre kel a tavasz első virága, a nárcisz.

A „Feels of Hope” programot eredetileg Marie Curie indította útjára Angliában, majd üzenete gyorsa elterjedt a világ számos országában. Magyarország 2007-ben csatlakozott a nemzetközi mozgalomhoz.

Andrási-Bandi Johanna Karcagi Egészségfejlesztési Iroda irodavezetője

- Ekkor vállalta fel elsőként a Magyar Hospice Alapítvány, hogy a nárcisz szimbólumához kapcsolódó eseményekkel hívja fel a figyelmet a társadalmi felelősségvállalás fontosságára, valamint arra, hogy az emberi méltóság életünk végéig megőrizhető és meg is kell őriznünk. A nárcisz világszerte a rákbetegek és a rákban szenvedőket gondozó szakszervezetek egyik legismertebb jelképe. A jótékonysági tevékenységekben az élet, a remény, a szeretet, a ragaszkodás és a halál legyőzésének szimbolikája jelenik meg. Minden egyes virág arra emlékeztet, hogy a törődés, az együttérzés és a figyelem képes fényt vinni a legnehezebb időszakokba is.

Az eseményen Szepesi Tibor városunk polgármestere is beszélt a rendezvény fontosságáról. Külön kiemelte az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók áldozatos munkáját.

Szepesi Tibor polgármester
- Külön köszönet illeti mindazokat, akik ezt a szolgálatot választották: az orvosokat, az ápolókat, a szakembereket, az önkénteseket és mindazokat, akik a háttérben dolgoznak. Az ő munkájuk gyakran csendes, nem kerül reflektorfénybe, nem jár tapsvihar, de mégis az egyik legnagyobb emberi szolgálat. Aki a legnehezebb pillanatokban is jelen van, az nemcsak szakember, az támasz, az emberi méltóság őrzője. Ma, amikor itt állunk ezen a mezőn, valójában mindannyian hozunk magunkkal egy emléket: egy arcot, egy hangot, egy mosolyt, valakit, aki már nincs velünk. Lehet az egy szülő, egy nagyszülő, egy testvér, egy barát, egy tanár, egy szomszéd vagy egy régi ismerős. Az emlékezés különös dolog: nem tudjuk visszahozni azokat, akiket elvesztettünk, de az emlékük örökre velünk marad. Ott él a szavainkban, a gesztusainkban, a döntéseinkben és talán abban is, hogy hogyan bánunk egymással. Mert a „Méltóság Mezeje” végső soron nemcsak az elmúlásról szól, hanem magáról az életről: arról, hogy hogyan élünk, hogyan figyelünk egymásra, hogyan vagyunk jelen egymás számára. A nárcisz minden tavasszal újranyílik abból a földből, amelyben az elmúlt években levelei pihentek. A természet ezzel is emlékeztet bennünket az élet örök körforgására, arra, hogy minden végben ott van valaminek a folytatása is. Talán ez a mai nap legfontosabb üzenete is: hogy amíg itt vagyunk, addig van lehetőségünk figyelni egymásra.

A találkozón dr. Kasuba Jánosné nyugalmazott könyvtárostanár, Csongrádi Kata művésznő, Ne add fel, soha ne add fel című könyvéből idézett.

dr. Kasuba Jánosné nyugalmazott könyvtárostanár
- A megpróbáltatás, a félelem, a magáramaradottság minden ember életében előfordulhat. A gyötrelmet, a szenvedést, a betegségből való felépülést a hit, a szeretet ereje teheti elviselhetővé. Képessé tesz arra, hogy feloldjuk a félelmeinket és megszépítsük magunk körül a világot.

A beszédeket követően a résztvevők a Déryné Művelődési Központ előtt az ősszel elültetett nárciszokkal átsétáltak a KTKT Idősek Otthonába, hogy átadják azokat az ott élőknek.

Dr. Jóna András KTKT Idősek Otthona-vezető

- Mi itt az Idősek Otthonában nap mint nap átéljük azt, hogy nem biztos, hogy a nagy tettek és a nagy szavakból derül ki, hogy tudunk-e emberi méltóságot biztosítani. Akár egy pohár víznek, akár egy mosolynak, akár egy kedves gesztusnak is nagy értéke van. Én nagyon hálásan viszem magammal és osztom meg ezt az élményemet a családtagjaimmal is. Nagyon szépen köszönöm, hogy évek óta a fenntartóval együttműködve az alapítvány gondolt ránk, az idősekre, illetve az itt dolgozókra is. Örülök, hogy megtiszteltek bennünket.

A karcagi civil szervezetek munkája példaértékű a betegségmegelőzés és a betegek lelki támogatása terén is. A leszedett virágok pedig el is jutottak a helyi idősotthon lakóihoz, fényt és figyelmet hoztak a mindennapjaikba.