Bár sokan undorodnak tőlük, alapvetően egyikük sem jelent veszélyt az emberre. Szépen megbújnak a szekrény mögött, az ágy alatt – az ágyi poloskával semmiképp se keverjük össze őket! -, hézagokban, védett sarkokban, tavasszal pedig távoznak.

A “zöld”, azaz a vándorpoloska, valószínűleg Kelet-Afrikában, illetve Dél-Európában őshonos, és a 2000-es évek elején jelent meg nálunk. Ebben minden bizonnyal az éghajlatváltozás is szerepet játszott. A “barna,” az ázsiai márványos-poloska, vélhetően nemzetközi kereskedelmi szállítmányokkal utazva hajón, vonaton, repülőgépen, autón, „potyautasként” érkezett Amerikába és Európába. Magyarországon 2013 óta ismert az előfordulása, mégis sok gondot okozott már.
Néhány, a lakásunkba betévedt poloskával könnyel „el lehet bánni”, nem kell félni tőlük. Bár bűzmirigyeik védekezésként kilövellt váladéka kellemetlen szagú, így húzzunk gumikesztyűt, és úgy szedjük össze őket. Ha egyszerre többet fedeznénk fel egy adott zugban, akkor jöhet a porszívó, majd az eldobható porzsák mehet a szemétbe.

A zöld színű vándorpoloska jelentős károkat okoz a veteményesben - mint például a bab, paradicsomban, paprikában, uborkában, míg a “barna” most van feltörekvőben. Az Egyesült Államok keleti részén meghatározó kártevője az almatermesztésnek, de nem kíméli a körtét, őszibarackot, kukoricát, szóját és az előbbi fajnál már említett zöldségféléket sem. Mindkettő elképesztő károkat tud okozni a mezőgazdaságban.

A szabadföldi védekezés egyik nehézségét az adja, hogy a szedéshez közeli érettségi állapotban lévő termés rovarölő szerekkel történő kezelése sok kockázatot rejt. A legjobb az lenne, ha sikerülne megtalálni és védekezési célból bevetni e rovarok hatékony természetes ellenségeit. Ez azonban még várat magára, addig rettenetesen veszélyes mezőgazdasági kártevőkkel állunk szemben.