Az amuri kagyló behurcolt, egyértelműen idegen eredetű, terjedő-képes, a potenciálisan és ténylegesen is agresszív faunaelemek közé tartozik. Az amuri kagylót – amely az Amúr folyóról kapta a nevét – a Távol-Keletről hurcolták be hazánkba a növényevő halak (busa, amur) betelepítése során, véletlenül, a hatvanas években.

Ez a külső mészvázzal rendelkező puhatestű, gyorsan elterjedt folyóinkban (Duna, Tisza) de a tavainkban is szinte mindenhol megtalálható. Gyakran 25-30 centiméteresre és 70 dekagrammosra is megnőhet. Naponta akár 40 liter vizet is képesek átszűrni, megtisztítani.

Az amuri kagyló tömeges pusztulását már évekkel ezelőtt, 2007 júliusában is tapasztalható volt a Tisza-tó Abádszalóki medencéjében.

Ennél a fajnál gyakori a tömeges pusztulás, abból adódóan, hogy nem őshonosak Európában. Vizeinkben ugyanis él egy őshonos vízi atkafaj, amely a kagylók köpenyét átfúrva bejut az állatok testébe. Ezen a sérülésen keresztül egy olyan bakteriális fertőzés alakulhat ki, amellyel szemben csak őshonos kagylóink többsége immunis.

Az amúri kagylók viszont védtelenek.

A bomlásnak induló kagylótestek ilyenkor a vízfelszínre emelkednek, amelyet a harcsák fogyasztanak.

A víz hőmérsékletének mérséklődésével várhatóan megáll a tömeges pusztulás.