Több ezer kérődző állatot kellett leölni a száj- és körömfájás- járvány miatt, több tízezer tonnányi állati tetem elföldeléséről kellett gondoskodni. Ez némileg beárnyékolta az idei juhászfesztivált még akkor is, ha a járványnak a juhok, kecskék kevésbé voltak kitéve, mint a szarvasmarhák.

HUBAI IMRE CSABA, vármegyei elnök, Nemzeti Agárkamara:
- Ez a járvány ez egy figyelmeztető dolog volt számunkra, hiszen az állattenyésztésben a száj- és körömfájás több, mint ötven évvel ezelőtt volt, én már megéltem azt fiatal gazdaként. És akkor is nagyon veszélyes volt és úrrá tudtunk lenni a helyzeten. Most példásan lettünk úrrá rajta, igaz, hogy még a toleranciaidőből még hátra van még egy olyan tíz nap, de bízunk benne, hogy annak a veszélyforrása egyre jobban csökken, tehát kilencvenöt százalék alá csökkent már, hát úgy gondolom, hogy a mai összejövetel ráirányítja a figyelmet a termelésre, a gazdálkodásra, veszélyforrásokra, az új helyzetre, amely az éghajlatból adódik, a termelésből adódik és azokból a mozgásokból, ami a mai világba a gazdálkodást érintően előfordul.

A Nagykunságban senkinek sem kell bemutatni a juhot, hiszen a térség valamennyi városában külön rendezvény kapcsolódik hozzá. A kistelepüléseken pedig különösen erős mai napig is a pásztorkultusz.

F. KOVÁCS SÁNDOR, országgyűlési képviselő, Fidesz- KDNP:
- A gazdák azok, akik évszázadokon keresztül ennek az országnak, ennek a nemzetnek biztosították a mindennapi betevőt: a kenyeret, a húst, és jó együtt ünnepelni az ünnepet, ahol a húst, az ételt és a nemzeti szokásokat ünnepeljük.

A Kevi Juhászfesztivál több kísérőrendezvényének egyike az a szakmai fórum, amelyen az ágazat képviselői tudnak információt, tapasztalatot cserélni.

HUBAI IMRE, mezőgazdasági államtitkár:

- A kiskérődzőknek egyébként is tradicionális hagyománya van itt a Nagykunságban, hiszen a juh- és kecsketartás az nem a közeli múltra, hanem több évszázadra, a magyarsággal egy időre tehető össze, tehető vissza, és azt látom, hogy a fiatalok is szívesen választják ezt az ágazatot, megélhetési forrásként a családjukat el tudják belőle tartani, ha jól végzik a munkájukat, odafigyelnek a fajtaválasztásra, a különböző tenyésztési előírások betartására, és jó szövetségeseket keresnek a szakmai, szakmaközi szervezetekben, akkor garantáltak a piacaik.

Azoknak a fiataloknak köszönhetően, akik folytatván szüleik- nagyszüleik örökségét- felcsapnak juhásznak, sem a tradíció, sem pedig a szakma nem hal ki. Róják még juhnyájak a Nagykunságot a következő évtizedekben is.

ZÁSZLÓS TIBOR, elnök, Magyar Állattenyésztők Szövetsége:
- Ez nem csak szakma, nem csak hivatás, ez egy életforma. Ez egy olyan életforma, amit az ember magáévá tehet, megélhet, büszkén és eredménnyel tevékenykedhet benne, és hát megmutathatja ilyenkor, amikor lehet persze, hogy milyenek az állatai, megmutathatja azt, hogy hova jutott és igenis véleményt cserélhetnek, szakmai fogásokat cserélhetnek a többi juhásszal.

A nagykunsági kiskérődzők elsődleges külföldi piaca továbbra is Olaszország, ahol évtizedek óta komoly megbecsülés övezi az innen származó juhokat, bárányokat. Az olasz megrendelések jelentős többsége a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik, ez továbbra is biztos értékesítési pontnak tűnik a gazdák számára.