Szabó Ágoston Tűzoltólaktanyában hetek óta gyűlnek a könyvek Lévai Kálmán katasztrófavédelmi kirendeltség-vezető irodájában. Hova kerül az ezer kötet, arról őt és feleségét, Lévainé Kovács Rózát kérdeztük. A házaspár egyébként is sok mindent támogat, elég ha a Rózsika által rendezett fizika versenyét említjük, most azonban összefogtak egy székely iskoláért.

- A könyvgyűjtés alapötlete, a könyv szeretete, hogy minél több könyv vegye az embert körül, még a mai világban is, de ez most teljesen más. Olvastunk január 9-én egy hírt, hogy Kovászna megyében, a hegyek ölelésében, a hegyek tövében egy kis zsák faluban, leégett a kommandói Horn Dávid Általános Iskola egy része. Ez már önmagában elég tragikus, ami ezt fokozza, hogy ebben az épületszárnyban volt az iskolának a 9 ezres könyvtára, ami leégett, valamint az informatikai termük is itt pusztult. Mivel készültünk Erdélybe épp ezen időpontban, jött a gondolat, mi volna, ha a saját házi könyvtárunk egy részét is kivinnénk, plusz másoktól is gyűjtenénk könyveket. Egy ideig csak magamban morfondíroztam ezen, egy idő után mindent ki kell mondani, hiszen Erdélybe a feleségemmel együtt megyek és nem szeretném, ha akkor venné észre, hogy alig fér a kocsiba, mert tele van könyvvel. Innen jött az ötlet megosztása Rózsikával, aki ezt azonnal tovább is gondolta - sorolja Lévai Kálmán.

- A gyűjtést én találtam ki, mert szerettem volna minél szélesebb olvasói körnek könyveket vinni. A gyűjtésnek már volt egy előzménye, 2013-ban a bögözi általános iskola tanárai egy színdarabot adtak elő Karcagon, s akkor, hogy valamivel viszonozni tudjuk a kedvességüket, akkor nekik egy projektorra gyűjtöttem - veszi át a szót Rózsika, aki a Karcagi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezető helyettese. Így most is készítettem egy plakátot, amit a három tagintézményünkbe elküldtem és így gyűltek az elmúlt hetekben a könyvek. A családtagoktól, rokonoktól is sokat kaptunk, de a férjem decemberben lecserélt számítógépét is visszük, hiszen még jól működik, s ott jó helyre kerül.

- Aki egyszer megérzi, hogy milyen jó adni, az utána ettől a gondolattól nehezen tud szabadulni, és megpróbál ahol tud, segíteni. Így barátainktól és sok ismerősünktől is kaptunk adományokat. Aki már járt határon túli magyarok között és tudott rajtuk valamit segíteni, az megérezheti milyen jó adni. Most egy speciális útra megyünk, hogy kulisszatitkot is eláruljak, kerek évfordulót ünneplünk és kivételesen nem kapjuk, hanem visszük a nászajándékot. Reméljük az út jól sikerül és elérjük a célt, amit magunk elé tűztünk, hogy örömet okozzunk olyan embereknek, akik leginkább magukra számíthatnak és érezzék, hogy a határon innen is vannak olyan emberek, akik átérzik a gondjaikat. Az adomány nem lesz teljesen meglepetés, mert igazgató úrral felvettem a kapcsolatot és jeleztem, szerdán indulunk. Súlyra már méricskéltem, az ezer kötetnek már van súlya. A három mázsán felül most nem tudunk már adományt vinni, de továbbra is gyűjtjük az adományokat.

Mint megtudtuk, az 1070 méteres magasságban, Kézdivásárhelytől 32 kilométerre fekvő Kommandó mintegy ezer lakója közül 947-en vallják magukat magyarnak. Az iskolába 102 gyerek jár, ebből 20-an óvodások, akik külön épületben tanulnak, hozzájuk helyezték el az előkészítős csoportot, a megmaradt épületrészbe a két összevont elemi osztályt és három felső tagozatos osztályt. A lakosok egy emberként álltak az önkormányzat mellé, hogy használhatóvá tegyék az iskola megmaradt részét. A tűzvészben részben elpusztított iskola helyébe új tanintézményt építenek majd a helyiek.