Ezek a mesterséges vizek jóval több veszélyt rejtenek az ellenőrzött strandoknál. Hirtelen mélyülnek, nem higiénikusak és vízimentő-szolgálatot sem teljesít senki a partjainál.

A bányatavak azért veszélyesek, mert kiszámíthatatlan mederviszonyokkal rendelkeznek, hiszen ezekből a tavakból általában hatalmas markolókkal vájták ki a kavicsot, emiatt óriási lyukak vannak a meder alján, és nagyon hirtelen mélyülnek.
Ezért arra sem lehet számítani, hogy ha valaki beindul a tóba, szépen lassan, fokozatosan fog mélyülni a víz, mint a Balatonban vagy a Tisza tónál. A fürdőző egyik pillanatról a másikra egy függőleges falnál találhatja magát, és ha erre nincs felkészülve, pillanatok alatt elmerülhet.

A másik legfontosabb ok, amiért ezek a képződmények különösen veszélyesek, az a mélységéből adódóan víz hőmérsékletbeli jelentős eltérése. Egy bányató átlagos mélysége a legtöbb esetben lényegesen meghaladja a tíz métert, ezért könnyen elképzelhető, hogy a felső rétegben nagyon kellemes hőérzet mellett úszhat a strandoló, „mígnem valamiért lejjebb engedi a lábát és mondjuk egy méter hatvan centiméter mélyen már akár tíz fokkal hidegebb is lehet a víz˝.