A 80 évvel ezelőtti eseményt Kurucz István idézte fel televíziónknak.

Ez onnan indult, hogy a budapesti Vasassal ugye mentünk Párizsba edzőtáborba, és onnan mentünk Versailles-ba. És ugye én itthon elújságoltam, hogy a kis trianont mindenképpen megnézem, mert érdekel. És mikor másodjára is mentünk, akkor apukám ideadott egy papírt, és elmesélt, ezen volt egy vers, és elmesélte nekem, hogy ők mikor fiatalok voltak. 1947-48-ról beszélek, akkor a legényegyletnél, ami most a szakképzési centrum előtte meg a könyvtár volt, és ott voltak, a fiatalok ott gyűltek össze, és előadták június 4-én ezt a verset azzal, hogy az egész színpadi háttér, a régi Magyarország volt, benne az új Magyarország, és mikor elérkeztek ennek a megható versnek az utolsó mondatához, akkor a régi Magyarország és az új Magyarország közötti területet rövidzárlattal leégették.
Ez nem kis tett volt abban az időben, mert ezért bizony még komoly gond is lehetett volna, és én ezt megkaptam. Apám öt testvére is játszott ebben a színcsapatban, és megkaptam még a nagynénémtől is, az egyedüli kuruc lány, bár nem egyedüli kuruc lány, mert többen voltak testvérek, csak aki szintén szerepelt ebben, nagyon kis aranyos kis szöveggel, hogy mivel tudja, hogy érdekel Trianon, ezért ezt a verset úgy, hogy ő is nekem adta, mert neki is megvolt, és ezeket úgy őrizték, mint az ereklyét.

Ez a vers, ez Tábori Piroskának, egy erdélyi hölgynek a verse,
akit jelenlétében, távollétében ezért a verséért halálra is ítéltek. És sehol nem jutottam a nyomára, pedig megvan, hogy egy könyvnek a 256 vagy 257. oldalából való. Nem jutottam a nyomára, de örülök neki, hogy ezt a verset én megkaptam. Én ezt már tanítom a kis unokámmal ezt a verset, és bízom benne, jövőre ő már az iskolában ezt el is fogja szavalni, mert én úgy gondolom, hogy ezt illik továbbvinni.
És ami még érdekessége, hogy ebben a '47-'48-as időszakban még a füzetborító lapok is Trianonról szóltak felsorolva, hogy melyik országhoz mennyit csatoltak el, melyik országoknak a lelkén szárad ez a bűnös döntés, és hova, melyik országhoz mennyit, de az óvodásoktól, az iskolásoktól, a nehézipartól, a könnyűiparig, az erdőtől, a vasút hosszától a bányákig, a gyárakig mindenben benne egy füzet borító lapon. Ez is megvan nekem.

A tradiciót az unokák is tovább őrzik.
- Hát ez úgy lesz, és én úgy gondolom, hogy szüleim az a korosztály, aki ezt akkor elő merte adni, én úgy gondolom, hogy megérdemlik azt, hogy ez esetleg el legyen mondva, ne legyen játszva a tévében, mert lehet, hogy az idősebbek közül még olyan is van, aki netán esetleg emlékszik erre az eseményre, hisz akkor a fiatalok csak oda jártak.
-Mesélte a családi történetet stábunknak Kurucz István.