A berekfürdői Üllő-parti tanya volt gyerekkora helyszíne, amelyhez ma is szép emlékek fűzik éppúgy, mint a kötetében szereplőket. A járványhelyzet miatt a kötet november végi bemutatója elmaradt, a szerző bízik benne, hogy jövőre lesz rá lehetősége, s az is lehet, hogy egy novelláskötete is lesz mellé.
Az Üllő-part Berekfürdőhöz tartozik, 1951-ben vásárolt ott Bihari György édesapja egy tanyát. Az álmok netovábbja volt neki az a tanya, ott nőtt fel és szerezte azokat az élményeket, amelyek a szeretetet, tiszteletet jelentik neki a település iránt a mai napig.
A tanyasi lét gyerekként is adott feladatokat iskolába menet előtt, a lelkiismeretesség, a szorgalom, a pontosság is együtt járt ezzel.

Bihari György állategészségügyi főiskolát végzett, Gödöllőn pedig egyetemi szakmérnöki oklevelet szerzett. A főiskola után gyakornoka Béke TSZ-ben volt.
A téeszek összevonása után a Magyar-Bolgár-Barátság TSZ-ben szarvasmarha-tenyésztési ágazatvezető lett, onnan a megyei állattenyésztési felügyelőségre, majd a Május 1. TSZ-be kerültem. Sok szép szakmai sikert értünk el munkatársaival, amire mai napig büszke.

Dolgozott az önkormányzatnál, az egyik helyi bankból ment nyugdíjba. Akkor kezdett naplót írni, majd első könyvének címe: Apáink hagyatéka, a másodiké Horváth Sándor igazsága volt.
A harmadik kötete inkább emlékirat, olyan embereket szólaltat meg, akik innen indultak és híresek lettek.

Nyugdíjasként a gazdaságukat fejlesztgeti, már fia is aktívan részt vesz ebben.

Újabb könyvet most nem tervez, de egy novellát igen, mert azt gondolja az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, és amit szeretünk, arra örökké emlékezünk. Ilyen neki Berekfürdő.