A műszaki végzettségű szerző több munkahelyen, több beosztásban is dolgozott, legutóbb nyugdíjazásáig a Tiszafüredi Katasztrófavédelmi Kirendeltségen.

- Verseket egészen kicsi koromban kezdtem írni. Tulajdonképpen inkább csak a fiók számára. Amikor olyan érzés jött, akkor leírtam, így születtek a verseim. Tulajdonképpen különböző érzéseket igyekeztem megfogalmazni, kerestem a szép szavakat hozzá, ezek így gyűltek szépen. Gyakorlatilag most a megjelent könyvemben 60 évnyi időszak verseiből válogattuk Ujvári László barátommal - árulta el a szerző, aki szomorúságát, örömét is versekbe öntötte, ahogy a nagy költőktől látta, de nem utánozva őket.
- A saját stílusom ösztönösen alakult ki. Különböző hatások nyilván értek. 20 éves koromban például az amerikai brit irodalom nagyon nagy hatással volt rám, de nincs teljes elkötelezettségem. Például a ,,Ladányi,, verseket nagyon-nagyon szerettem. Nagyon nagyra tartottam az ő költészetét, mai napig keresem a verseit és örömmel olvasom.

- A szerzőnek saját versei közül nincs egy kedvence, mindegyiket szereti, mert érzéseit adja át bennük.
- Talán a címadó versem, a Városszéli blues kedvenc, körülbelül két évvel ezelőtt írtam és abba az addigi élettapasztalataimat, örömeimet, bánataimat, csalódásaimat, sok mindent igyekeztem belefoglalni, valamint a végén arra is gondoltam, hogy tisztában vagyok a saját képességemmel. De hogyha ott kulloghatok a nagyok mögött, akkor ez már nekem nagyon jó, az kielégítő számomra. Egyetlen egy reményem van tulajdonképpen, hogy azért mégsem tűnik el a süllyesztőben velem együtt az, amit eddig összeírogattam - árulja el a szerző, aki a verseit Ujvári Lászlón kívül barátainak mutatta meg.
- Túl gyakran nem jelentem meg vele, a Premier című Petőfi Rádió műsorában annak idején néhány versemet előadták, aztán a tiszafüredi helyi újságba időnként elküldtem egyet-egyet és ott megjelent a versem, de nem nagyon igyekeztem állandóan felszínen lenni a verseimmel, időnként előfordult mégis. Tulajdonképpen megpróbáltam, hogy kinek mit tudok ezzel üzenni, vagy van-e értéke, s ha van, akkor mennyi. Arra is kíváncsi voltam, tudok-e másoknak üzenni még akkor is, ha személyes tartalmúak azok a versek amiket írok - így alakult ki szépen, ösztönösen a kötetem.

- A versek mellett prózával is foglalkozik Répa Jenő, novelláiból a kötetbe is beválogattak négyet.
- Az utóbbi időben sűrűbben írogattam prózát, mostanában is írok, azzal is igyekszem helytállni valamilyen szinten. A regényírással is volt korábban elképzelésem, szándékom is, talán a kitartás az, aminek tulajdonképpen párosulnia kell az igényességgel, ahhoz meg sok idő, kitartás kell. Nem biztos, hogy annyira kitartó vagyok, mint amennyire igényes, így aztán egyelőre regényhez nem fogtam hozzá - tudtuk meg a szerzőtől, aki elmondása szerint olyan költő, aki nem mindenáron írni akar, hanem amikor úgy érzi, hogy vannak gondolatai amit meg kell osztania másokkal, akkor azokat írja meg.

- Nem is mindig akarom ezt másokkal megosztani. Egyfajta megnyugvást jelent ha valami feszít belülről, vagy valamilyen érzelem örömmel tölt el, azt leírom. S ha úgy tudom leírni, hogy azt elfogadhatónak tartom, akkor az megnyugvást jelent.