Milyen lehet a benyomása egy autóval Karcagra érkezőnek? Ilyen.

A Ladányi úti vasúti átkelő jó régen le van már zárva. Gőzerővel készül az aluljáró, legutóbb májusi átadást hallottam (zuhanyhíradó), de eme határidő betarthatóságára - laikusként - nem sok realitást látok. Úgyhogy én is, mint mindenki más, aki Debrecen felől érkezik vagy arra kíván autóval elindulni, a téglagyár mellett, a Gyarmati úton kell hogy közlekedjen. Nekem volt most egy utam oda-vissza, és mikor hazafelé tartottam, és lekanyarodtam a négyesről, eljátszottam a gondolattal, milyen élményt nyújthat ez egy olyan autósnak, aki most jár először Karcagon. Hogy is fogalmazzak, drámai, katartikus, kiábrándító. Ez volna a Nagykunság fővárosa? Jessz!

Tételezzük fel, hogy jön Debrecen felől egy főmufti, aki mondjuk hallotta, hogy milyen tuti kis ipari park van Karcagon. Mesélték már neki, hogy Karcag a szobrok városa, egy valóságos kis ékszerdoboz, a főtér látványába könnyen beleszerelmesedik a látogató, meg hogy itt mindig birkát esznek az emberek. Szóval ez a befektetni szándékozó úriember letér jobbra a négyesről, és rögtön látja, hogy itt kérem Toyotákat árusítanak, nem lehet rossz hely. És halad befelé a vasúti átjáró irányába, jobbra az ipari parkban az elektonikaihulladék-hasznosító kezdődő építkezése, a hatalmas betonkeverők, telephelyek, csak közben az utat is figyelni kell, nehogy valami nagyobb döccenőn elharapja a nyelvét! Balra egy fatelep, aztán az irgalmatlanul telepakolt udvarú volt MÉH-telep, majd a volt téglagyár szolgálati lakásai (eddig egyik sem túl kies látvány) és most építési anyagok raktározására befogott, ledózerolt területe (egy ismerősöm esküszik rá, hogy a kínaiak buszösszeszerelő üzemet fognak ott létesíteni). A sínhez érve elnéz balra-jobbra, és láthatja, hogy még zajlik a vasútfelújítás, bár eléggé mereszteni kell hozzá a szemet. Ha pirosat is kapna, akkor sem kellene percekig várakoznia, mert mostanában ezen változtattak a vasút szakemberei, tényleg megszűnt a hosszú (és gyakran értelmetlennek tűnő) várakozások sora, úgyhogy nagy piros pont nekik a rövid pirosért!

A napi több száz kamion, megrakott teherautó súlyát meglepően jól bíró átkelőn sem kell nagyokat döccenni, eddig még úgy-ahogy elmegy a dolog. De ha az utolsó sínpárt is letudta, akkor kezdődnek az igazi megpróbáltatások.

Nehéz úgy Karcagra bejönni, hogy egy..., hogy is fogalmazzak, mindegy, leírom, szóval egy bálnatestű, fogatlan cigány nő, vagy valamelyik kolléganője ott ne álldogáljon, sétálgasson, néha integessen, de minden esetben bámuljon befelé a kocsikba. Uraim, itt tartunk? Valószínű, hogy itt. Mert ha soha senki nem venné fel a hölgyet, hogy autókázni (...) vigye, nem ácsorogna ott naphosszat. Tehát megy a bolt. Szomorú. Ha a Karcagra utazó férfiember le tudja venni a szemét az előbb ecsetelt látványról, eldöntheti, mire is fókuszál előbb. Vagy a rozsdás konténerben nyakig alámerült cigány gyerekekre, vagy a szemetes körül terített mocsokra, netán a város szélső utcáinak végtelenül szomorú látványára. Mindegy melyik mellett dönt, egyformán gyomorforgató mindegyik.

Aztán már csak a jobbra ívelő kanyart kell abszolválni, miközben forog a nyak, és örömmel konstatálni, hogy többnyire rendőrautó parkol a VGV előtt. Igen, van ott egy irodájuk a zsaruknak. Az, hogy a fent kitárgyalt tünemény ettől kb. 30 m-re grosszál, felvethet pár kérdést, de most ebbe nincs kedvem belemenni, gondolom, csak a tettenérés számít. Úgyhogy folytatódik az út a STOP-tábla felé, na itt kell nagyon észen lenni! Van az út szélén két akkora kráter, ami simán elnyelne fejenkét két-két zsák döglött cementet. Ha lehet, ezt kerüljük ki, mert különben a sarokra érve a gumisműhelyről kapott információkat rögtön hasznosíthatjuk is.

A Vasút utcához érve választhat az autós. Balra fordulva, a hosszabbik úton, vagy egyenesen, a Baross utcán haladva közelíti meg a városközpontot. Jobban jár, ha balra kanyarodik. A Vasút utca már nem olyan vészes, széles is, egyenes is, egyre több takaros házat látni, innen már különösebb traumák nélkül elérhető a város szíve. A Baross utcát az arra lakókon kívül azok szokták választani, akik nem törődnek azzal, hogy igen keskeny az úttest, azzal, hogy itt is van kátyú bőségesen, és ha egy ilyenbe nagy sunggal belehajt valaki, garantált a tengelytörés. Azzal sem törődik a legtöbb erre döngető, hogy az utca kacskaringós, azzal sem, hogy beláthatatlan kanyarokban az útra kilógó terepjárókat kell kerülgetni, és azzal meg aztán pláne nem, hogy leszorítanak az útról kerékpárosokat, mennek mint a meszes, és majd az orvosi rendelőnél pökhendin balra nézve kikanyarodnak a Gyarmati úton még előttük haladó mazsola elé, "legyújtottalak, kisköcsög". Tisztelet a kivételnek - ez azért ide kívánkozott.

E sorok írója, és minden bizonnyal a befektetni igyekvő autós is tudja, hogy a városok peremvidékéről, az első benyomásokról, a behajtó utak áldaltlan állapotáról nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. De a kisördög csak ott motoszkál az emberben, jól van ez így?

Persze hamarosan megnyílik majd a Ladányi úti csomópont, és az autó- és kamionforgalom jó része át-, vagyis visszatevődik majd ide. Hogy kell-e gázálarc majd a befektetőnk arcára akkor, az a szezontól függ, hogy éppen karfiol- vagy mindet átható hagymaillat lengi-e be a környéket, de töményen.