A nyolcadikosok végigvonultak a tantermeken, majd az udvaron tartott ünnepségen Bakó Rikárdó János 7. osztályos tanuló búcsúzott a végzősöktől, a ballagók nevében pedig Lengyel Petra és Seres Gusztáv Róbert vett búcsút társaiktól.

A ballagó diákokat az alábbi gondolatokkal búcsúztatta osztályfőnökük, Kovács Tímea:

- Kedves ballagó osztályom!

Elérkezett az idő, mennetek kell! De én nem szeretnék búcsúzni tőletek, hiszen csak az általános iskolai éveknek lesz vége, csak egy állomáshoz értetek. Életetek egyik legizgalmasabb időszaka kezdődik el most. Ha tudatosan és bátran veszitek az előttetek álló akadályokat, akkor eléritek a céljaitokat.

Egy évvel ezelőtt lettem az osztályfőnökötök. Most már azért elárulom nektek, hogy nem volt könnyű dolgom veletek. Persze mára már nagyon örülök, hogy én egyengethettem az utatokat. Szívemhez nőttetek. Sok dolgot megéltünk együtt. Voltak kedvenc tantárgyak, kedvenc tanárok, és persze rettentően nehéz napok, viták is. A napokban egyikőtök azt mondta, hogy túlhajszolja magát tanárnő! Üzenem neki, lehet, hogy igazad volt, de egy percét sem bántam meg.

Az iskolától való búcsúzkodás közben ne feledkezzetek meg a szüleitekről sem. Lépjetek majd oda hozzájuk, és mondjatok nekik egy halk köszönömöt. Ők voltak azok, akik mindig ott álltak a háttérben. Biztonságot, erőt és támogatást kaptatok tőlük.

Kedves ballagó osztály! Sok szerencsét kívánok nektek a tanuláshoz, az élethez, és visszavárlak benneteket! Egy idézettel köszönök el tőletek, ami inkább egy utolsó osztályfőnöki tanács:

"Nem kívánom senkitől,

hogy csodás dolgot tegyen,

de joggal elvárom mindenkitől,

hogy mindig ember legyen." - mondta Kovács Tímea.

„Életed útját magad választod.

Válassz hát úgy, ha egyszer

elindulsz, nincs már visszaút.” - Kodály Zoltán soraival köszöntöm a ballagó nyolcadik osztály tanulóit, osztályfőnöküket, Kovács Tímeát, kollégáimat és tisztelt vendégeinket - kezdte beszédét Szentesiné Nánási Tünde intézményvezető.

- Eljött a nap valóban, amikor elindulsz, elhagyod az eddig biztonságot, állandóságot jelentő iskoládat, alma máteredet, ma, 2021. június 18-án, amikor a megváltozott, járvány sújtotta világunk újra nyílni, nyitni kezd, feltámad. Most még semmi nem olyan, mint régen volt, ez a meghívott vendégek számán is látszik, de az élet megy tovább és az idő szekerével a ti időtök is eljött. Ti ma jelképesen elröpültök óvó kezeink közül, és kicsit bátortalanul, de kíváncsian elindultok az ismeretlenbe, új iskolába, most még ismeretlen pedagógusok, diákok közé.

De most itt vagyunk, és igyekszünk méltó módon megünnepelni, lezárni, fiatal életetek általános iskolai éveit. Most végleg szembesülünk azzal, hogy kinőttetek a Karcagi Arany János Általános Iskola padjaiból. Bizony fiatal emberekké váltatok, mennetek kell! De mielőtt tovább álltok, emlékezzetek Ili nénire, Éva néni mozdulataira, amikor óvó tekintetük mellett óvodásokból kisiskolás tanulókat faragtak belőletek! A beszélgető szőnyegre, az első matematika, olvasás, írás órák hangulatára! Alsós éveitekben ezek a tanító nénik egyengették utatokat. Remélem nem múlt el nyomtalanul kisiskolás életetek első 4 éve.

És aztán jött egy nagy váltás: a felső tagozatos évek és ezzel együtt új osztályfőnök, Szabóné Serfőző Helga tanár néni személyében, aki lelkesen, szeretettel vett át benneteket. Rengeteg közös élmény, jó beszélgetés, közös bulik, rendezvények és sok-sok apró emlék vésődött be a szívetekbe, amelyek majd hosszú évek után is kellemes érzéssel töltenek el benneteket. Még a kicsit rosszabb élmények, leszidások is új értelmet nyernek, mert mindig miattatok, értetek történt. Nemcsak Helga néni, hanem iskolánk valamennyi tanára azon munkálkodott, hogy sikeresen befejezzétek az általános iskolát. Bevallom nektek, néha nagyon nehéznek és lehetetlen küldetésnek tűnt az, hogy egyszer eljuttassunk benneteket ide, de sikerült! Itt vagytok ünneplő ruhában, remegő lábakkal, gyorsabban verő szívvel és talán most halkan ki is tudjátok mondani azt, hogy hiányozni fogsz te romos épület, jól ismert udvar, tornapálya, otthonos tantermek, ismerős iskolatársak, és a pedagógusok, akik könnyes szemmel néznek most ránk. Ízlelgessétek iskolánk nevét, hisz nektek most már emlékké szelídül az itt töltött nyolc év.

Ismerünk benneteket, néha megszeppent, félős, izgulós diákok voltatok, láttunk elesettnek, betegnek, vidámnak, felszabadultnak, időnként harsány kisgyereknek, kamasznak, komolytalannak, de szorgalmasnak is, kedvesnek is.

Az egy osztályba került gyerekek a 8. év végére igazi közösséget alkotnak. Ez az utolsó együtt töltött percek egyike, egy osztályközösség utolsó együtt lélegzése. Vegyetek hát most egy nagy levegőt. „Egyetlen és pótolhatatlan vagy azon a helyen , ahol vagy, abban az időben, amikor élsz.” Ragadd meg tehát ezt a pillanatot és búcsúzzatok el tőlünk! Amit most magatok mögött hagytok, sose felejtsétek el! Remélem, ha utatok során meghalljátok iskolánk nevét, megdobban a szívetek, hisz egykor ez volt a második otthonotok.

A Karcagi Arany János Általános Iskolában gyökeret eresztettetek, de most jelképesen szárnyra keltek, ha meg akartok pihenni az élet viharában, gyertek vissza egy percre, egy órára. A kapunk nyitva áll előttetek! Nem felejtjük el ígérem Anikó sokszor szótlan, néha a nyers igazságot kimondó titokzatos személyiségét, Petra kedves, a jövőben bizakodó pillantását, Amanda kamaszos lázadását, H. Heni látványos jellembeli fejlődését, L. Heni csöndes, bölcs hallgatásait, Zoli mosolyát, göndör fürtjeit, Erik segítőkészségét, életbölcsességeit, Attila borostáját, Guszti erejét, ügyességét, Tibor érdekes meglátásait, kérdéseit, és bevallom Zsoltika is hiányozni fog, hisz ő volt ebben a tanévben az a tanuló, aki Bölcsek Tanácsának rangidős elnöke volt. Mindannyian hiányozni fogtok, de örömmel engedünk utatokra benneteket.

Köszönöm az osztályfőnökötök Szabóné Serfőző Helga néninek az energiáját amivel nap mint nap azért tett, hogy egy igazi kis közösség jöjjön létre felsős éveitekben. Tudnotok kell, nagyon szeretett benneteket és szeretném kiemelni Kovács Tímea lelkes munkáját, hisz az utolsó évben ő volt a bizalmasatok, a gazdátok, a mentorotok.

Köszönöm a szülők támogatását és kérem Önöket, ne vegyék le vigyázó tekintetüket csemetéikről, most lesz szükségük a legnagyobb segítségre a felnőtté válás rögös útján. Sok sikert, kitartást kívánok nektek a továbbtanulásban, boldogságot a magánéletetekben.

K. László Szilviától a következő idézettel búcsúzok:

„ Lehet szegény, aki gazdag,

s lehet gazdag a szegény,

csak az fontos, milyen kincs ül

bent, a szíved rejtekén.” - zárta ünnepi gondolatait az intézményvezető.

A végzősök szalagot kötöttek az iskolazászlóra, majd az iskola dolgozója galambok reptetésével indította útjára a ballagókat, akiknek az intézményvezető könyv jutalmakat adott át.