A Városi Sportcsarnokban tartotta szalagavató ünnepségét a Karcagi Nagykun Református Gimnázium három végzős osztálya. A 65 diákot, szüleiket és a pedagógusokat, egyházi vezetőket Tóth Barna igazgató az alábbi gondolatokkal köszöntötte:

Kedves Vendégeink ! Kedves végzős tanítványaink!

Változik a világ, változik egyéni életünk tekintetében is, hiszen kisgyermekből gyermekké, ifjúvá, majd felnőtté válunk; a kezdetben szüleinkkel eltöltött idő jó részét előbb barátságokra, szerelmekre szánjuk, később talán mi magunk is szülőkké válunk. A bennünket körülvevő élettér pedig nemcsak hihetetlen energiákkal tágul ki előttünk, hanem kérlelhetetlenül és visszavonhatatlanul, sokszor szinte a szemünk láttára alakul át valami egészen mássá.

A változás közeledte pedig különféle érzéseket vált ki belőlünk, hiszen néha hajt bennünket a kíváncsiság, valami új, érdekesebb és szebb jövő felé, máskor pedig ragaszkodnánk a megnyugtató, jól ismert környezethez a fölénk magasodó, sokszor félelmet keltő falak, vagy az előttünk tátongó viszolygást keltő ürességek helyett.

Ma, 2021. október I6-án a Karcagi Nagykun Református Gimnázium szalagavató ünnepségére gyűltünk össze. Olyan alkalom ez, amelyet az ünnepeltek egy egész életen át a szívükben szoktak őrizni. Olyan alkalom az érettségire és a továbbtanulásra való felkészülés küszöbén, ahol az előzőekben említett kettős érzelmek kézzelfogható közelségben vannak.

A német irodalom egyik nagy klasszikusa, Johann Wolfgang von Goethe fogalmazott így: ,,A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak." Mai ünnepi alkalmunkon fogunk még gyökerekről és szárnyakról hallani, amely fogalmaknak én most a lelki hátteréről és egymáshoz való viszonyáról szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Kedves ifjú tanítványaink! Szeret benneteket ez a város. Szeret benneteket a Nagykunság, az Alföld, a Kárpát-medencei szülőföld. Szeret, mert bennetek látja saját jövendőjét. Szeretettel vesznek körül benneteket szüleitek, szeretettel vesz körül benneteket a tágabb családi kör, a baráti közösség, az iskola, de közös anyanyelvünk és kultúránk minden apró rezdülése is, és mindenek felett szeret benneteket a teremtő és gondviselő Isten. Olyan gyökerek ezek, amelyek folyamatosan táplálnak, amelyekhez mindig visszatérhettek, amelyek biztonságot nyújtanak, biztatást adnak és megvédenek. Pál apostol rómaiakhoz írt levele 11. részének 16. versében ezt olvashatjuk: ,, ... ha a gyökér szent, az ágak is azok." Éljetek hát szentül ezeken az évezredes alapokon, egyúttal vigyázzatok rájuk felelősséggel, hogy az utánunk érkező nemzedékeknek is legyen miből erőt meríteniük.

Azután létezik persze az életünknek egy dinamikusabb oldala is. Igen, szükség van arra, hogy világmegváltó terveket szőjünk, szükség van rá, hogy engedjünk a bennünk Iakozó kreativitásnak, hogy higgyünk a lehetetlennek tűnőben, hogy lehozzuk az égrőI a csillagokat, hogy magunkhoz akarjuk ölelni az egész világot és hogy elhiggyük, hogy az élet valóban szép.

Tudnotok kell azonban róla, hogy a föld felett járni bizony fárasztó foglalatosság. Újra és újra vissza kell szállni hozzá a földre, erőt kell hozzá meríteni, töltekezni kell hozzá testben, értelemben és lélekben is. Úgy hiszem, hogy ezen a ponton fonódnak össze végérvényesen gyökerek és szárnyak, ezen a ponton válnak végérvényesen egymás elválaszthatatlan részeivé. Erről a különleges kapcsolatról olvashatunk Ézsaiás próféta könyve 40. részének 30. és 31. verseiben így: ,,Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!"

Kedves szalagtűzésre váró fiatalok! Ezen gondolatokkal kérem Isten áldását elsősorban most reátok, de egész ünneplő közösségünk számára is az ünnepi alkalom előttünk áIIó részére, valamint egész életetekre, egész életünkre!

Köszönöm megtisztelő figyelmeteket, köszönöm megtisztelő figyelmüket - zárta szavait Tóth Barna, majd az osztályfőnökök feltűzték a szalagot diákjaiknak, akik ünnepi műsort adtak, melyet Nagy Tünde tanárnő állított össze. Ezt követően a diákok szüleiknek egy-egy szál virággal köszönték meg eddigi támogatásukat. A jelenlévők ezután vastapssal jutalmazták a végzősök táncait: a bécsi keringőt és a szambát Kacsora Tamás, az orosz táncot Szűcs Edit táncpedagógus tanította be.

DE