Az egyik legfontosabb és legnehezebb asszonyi munka a múlt században a kenyérsütés. A karcagi kenyeret jól ismerték a debreceni piacon is. Akkor még nem az egykilós, szeletelt kenyerekről beszélünk, hanem a kovásszal készült több kilós veknikről, mely akár egy hétig is elállt. A háziasszony a kovászt nagy becsben tartotta, őrizte az összetevőjét, azt rokonnak is csak akkor adott, ha az megszorult.

Két egyforma kenyér sosem volt, minden családnak adott volt a kovásza. A kemencében sült házi kenyér illata is más volt, a családi ünnepségeken a birkapörkölt mellé illett az. A múzeumban megtalálhatóak a házi kenyérsütés eszközei: a dagasztóteknő, a kovászolófa, a szakajtó. A képeken pedig látható a kenyérsütés folyamata is.