Megkezdték a karácsonyi bejglik próbasütéseit a karcagi pékségekben. Ettől a héttől már kapható lesz ugyanis az egyik kedvenc karácsonyi sütemény.
A mákos és a diós bejgli még mindig a legnagyobb kedvenc, a legtöbb helyen ebben a két ízben készítik el.
Idén 10%-al drágább lesz a diós, egy kártevő ugyanis sok helyen tönkretette a termést, így kevesebb van a dióból és drágább is.
Az dió drágulása ellenére a kerekcipó pékségben színtiszta dióból készül a sütemény.

Idén viszont drágul de, a minőség az a pékségtől megszokott szívonal lesz.

A bejgli magyar nevén mákos vagy diós tekercs, tradicionális magyar karácsonyi étel, hagyományosan dióval vagy mákkal, újabban gesztenyével, meggyel vagy aszalt szilvával töltött édesség, de létezik meggyes-mákos, gesztenyés-szilvás, almás-mákos és káposztás változata is. A népi hiedelem szerint a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz. A bejgli tésztája a kalácsfélékhez hasonlóan egy kelttészta, amelynek elkészítéséhez tejben felfuttatott élesztőt használnak.

A bejgli eredetileg Szilézia vidékéről származik és ez a sziléziai kalácsfajta a 14. század óta ismert Európában.[1] Az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német eredetű és eredeti hajlított, patkó alakú formájából származik. A bejgli (németül beugen = meghajlít, mohnbeugel = mákos kifli/bejgli) osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a 19. század második felében. Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. „Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyv-ében.