Szabó Zoltánnak felnőttként a horgászat lett a mindene, aztán elkezdte gyűjteni a kaktuszt. Amikor aztán egy kisebb baleset érte, felszámolta az állományát.
Aztán volt egy álmatlan éjszakája 2017. december 3-án, és az interneten észrevette, hogy a leander milyen sokféle lehet. Vett Székesfehérváron két leandert, aztán a fiával még hetet. Ezzel a kilenc darabbal indult, megnézte, hogy lehet kikeltetni. Egy magtokot elültetett, felnevelt, abból lett negyvenegynéhány magonc.

Az ország legnagyobb leandereseitől 2018-ban beszerzett különleges magokat és elvetette. Mára a fehér mellett a rózsaszín ezer árnyalata van a ciklámentől a sötét bordóig, a sárga összes színváltozata. Nemzetközi viszonylatban is jegyzik már némelyiket. Az egykori húsz négyzetméteren nevelt kis magoncokból mára 3000 darab leandere van.

Reggel öntözéssel kezd, majd dokumentál. Már nevezett el családtagjairól virágot. A szokásos lila, fehér sárga mellett bordó, de tűzpiros is van a kertjében
A hobbija nem olcsó, hiszen a háromezer darab cserép, a speciális föld, a tápoldat is pénzbe kerül. Segítsége tavasszal a kiültetésnél van, télen két lakásban van az állománya.

A leander is olyan, mint a kávé, vagy a szerencsejáték, szenvedéllyé válik, ahogy az ember elkezdi gyűjteni, utána mindig akar hozzá újabbakat.
Azt mondják, ha elveti az ember a leander magot, az három évre virágzik. Neki fél év után a vetéstől már harminc-ötven virágzott. Ez igazi ritkaság a szakmában is.
A virágait nomád tartásban tartja, nem metszi, karózza őket.
Ismerősei, rokonai már megszokták, hogy a leanderek jelentik Szabó Zoltán számára a kikapcsolódást.
Gyermekei ha hazajönnek megcsodálja állományát, de ők nem akarják folytatni.

Most a nyaralás háttérbe szorul, maximum hosszú hétvégére utazik el a párjával Szabó Zoltán, aki a jövő évi Karcagi Birkafőző Fesztivál keretében szeretné bemutatni csodaszép virágait.