Már gyerekkoromban, a családi összejöveteleken is sokszor bekapcsolódtam a nótaéneklésbe. A szüleim hallgatták a rádióban a nótaműsorokat, eközben szerettem meg a műfajt. A katonaság után Budapesten, Vörös Sárinál tanultam, és két év múlva megkaptam az előadóművészi működési engedélyt. Az első rádiófelvételem 1987-ben volt, első lemezem Vörös Sárival közösen, 1991-ben jelent meg. Jelentős lépés volt pályám során a Dankó Rádió megalakulása, sok nótát hall ott a közönség tőlem – idézte a kezdeteket Karcagi-Nagy Zoltán.

Az énekes úgy érzi, a most kapott megyei díj harmincöt éves pályája elismerése is.
– Bevallom, egy díj mindig jólesik az embernek, jelzi, hogy a szakemberek odafigyelnek a tevékenységemre. Büszke vagyok a Magyar Nótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületétől kapott életműdíjamra, illetve az 1998-ban, a nótaolimpián kapott legjobb férfiénekes díjamra is.

Köszönöm feleségemnek, Magdinak, gyermekeimnek, édesanyámnak, hogy mellettem állnak, támogatnak. Van két csodálatos unokánk. Léna most múlt három, Liza pedig nemrég volt másfél éves, és örömmel számolok be arról, hogy érkezik a harmadik unokám is, Luca baba. Rengeteg időt töltünk együtt, sokat gitározunk, énekelünk, mesélünk a lányoknak – mesélt családjáról Karcagi-Nagy Zoltán.