A Karcagi Nagykun Református Általános Iskola és Talentum Óvoda diákjai a hagyományok alapján törték meg a város csendjét, amikor megrendezték szüreti felvonulásukat.

A szőlő betakarítása évszázadok óta a mezőgazdaság egyik meghatározó időszaka. Ugyanolyan fontossággal bír, mint az aratás. Ennek megfelelően már a régi korokban is megadták a módját a szüretnek. A tizennyolc- tizenkilencedik században is meghatározott kezdete volt: az Alföldön Szent Mihály napján, szeptember 29-én kezdődött és október 28-ig tartott. Tokajban viszont éppen akkor kezdődött.

FÖLDVÁRINÉ SIMON ILONA igazgató:
Minden osztály egy madárijesztő elkészítésével készült a szülők segítségével. Utána pedig játékokkal, dalokat gyűjtöttek, énekelni fognak, mondókázni. Természetesen van kisdobosunk és lesz kikiáltó is. Úgy, ahogy a népi hagyományokban ez meg van írva.

A kisebb szőlőbirtokkal rendelkezők kalákában dolgoztak: rokonok, barátok segítettek a munkálatokban. A nagybirtokosok jellemzően meg sem jelentek a szüreten, a vincellér irányította a szedést, a feldolgozást és a tárolást is.

A szüret, az újbor ünneplése szinte kivétel nélkül szüreti bállal zárult- ezeknek is megvolt a jól körülhatárolható szabályrendszere. Szabályozták például azt is, hogy az iparosok és a gazdák külön- külön tartották szüreti mulatságukat. A mulatságból a gyerekek is kivehették részüket, a református iskolában is népi játékokkal: dióveréssel, kukoricamorzsolással folytatódott a szüreti nap.